5.rész

Sziasztok! :) Nos igen már nagyon nagyon nagyon régen nem raktunk ki semmit de elég sok minden jött közbe. De sose felejtettem el , mindig írosgattam a jegyzetembe és most egy nem a legérdekesebb , mondhatni egy átvezető rész keveredett ki belőle. Remélem tetszeni fog és kérlek jelezzétek ha valami elcsúszott vagy csak szimplán a véleményeteket. Minden megjegyzésnek nagyon örülök. :)....és ígérem hogy megpróbálok nem kéthónaponta frissíteni. :D Jó szórakozást !!

~Soo Nah ~

Még mindig alig tudtam elhinni hogy Jeon Guk csak azért jött hogy elvigyen. Valahogy nem néztem ki belőle hogy csak azért ,hogy az öccse angolt tudjon tanulni elmegy a tanárért .De ezzel a tettel ugrott egyet a szememben .Nem mintha eddig olyan rossz véleményem lett volna róla de totál bunkó volt néha. Csak némán ültünk a kocsiba míg végül megtörte a csendet.

 - És hogy van a barátod?- tette fel a kérdést váratlanul. Mostanában mindig ezzel jön. Nem szeretek hazudni de ebbe már nyakig benne vagyok. Talán maradjon így is.

- Hmm jól .Nincs vele semmi különösebb .- mondtam elharapva a mondatot .Erre nem válaszolt semmit .Az út további részében csak ültünk és egy szót sem szóltunk. Mikor a hotel parkolójába értünk kiszálltunk a kocsiba és mentünk a lifthez. Perc várakozás után a liftajtó ki is nyílt és egy nő jött ki. Ugyan az a nő akit akkor láttam amikor Jeon Guk a liftben nézegette nem takart testrészeit.

 -Üdvözlöm Kwon asszony! -hajolt Jeon Guk amire én sem tettem másként. A nő csak bólintott majd egy kacér mosolyt vetve a fiúra tovább ment. Igazából elég furcsának találtam mivel a nő nem volt fiatal sőt nálunk jóval idősebb. De nem kérdeztem rá végülis nem az én dolgom. Beszálltunk a liftbe és egészen a bejárati ajtóig némák voltunk.

 -Nona! - kiáltott Myung Guk. - már azt hittem nem is jösz. Hyung csak annyit mondott, hogy késni fogsz. - szóval nem mondta el Jeon Guk hogy szimplán béna voltam ezért lekéstem a buszt. Rámosolyogtam a fiatalabbra majd beljebb mentünk .A fiúk szülei nem voltak itthon. Myung Gukkal ismét a nappali asztalához telepedtünk le és előszedtük a tanuláshoz szükséges holmikat.

-Noona fent hagytam a füzetem mindjárt jövök.-sietett az emeletre a kisfiú. Jeon Guk eközben ott mélázott felettem az angol tesztet nézve.

-Ez lenne a teszt amit írtál?? Chh- mondta fejét forgatva.

-Hé! Talán nem a te szinted de Myung Guknak tökéletesen elég .- mondtam rá se nézve .Ő továbbra sem tágított és letelepedett mellém. Előkapott egy ceruzát és elkezdte kitölteni a tesztet .Csak tágra nyílt szemekkel bámultam majd észbe kaptam és ki akartam szedni a dolgozatot a kezéből de ő gyorsabb volt és elrántotta mire én a nagy lendülettől ráestem. Nem is kell mondani mind a ketten nagyon meglepődtünk hogy alig pár centire voltunk egymástól.

 -Ennyire szeretsz rámmászni? - jött az orbitálisan nagyképű kérdés amit egy széles mosoly kísért. Nekem sem kellett több egyből felkeltem róla és a tesztet mostmár megszerezve ültem vissza az asztalhoz hang nélkül . Eközben Myung Guk is megérkezett és elkezdtük a tanulást. Egész végig ott ült Jeon Guk. Kezdetben nem zavart majd mikor beleszólt mindig a tanulásba elegem lett.

 -Áhh komolyan miért nem tudsz csendben ülni!! - tört ki belőlem-ha ennyire szómenésed van menj inkább a szomszéd ahjummához ő is mindig csak beszél. - mind a két fiú meglepetten nézett rám. Sajnáltam hogy ennyire hagytam hogy felbosszantson de ez már tűrhetetlen volt.

 -Nyugi csak azt akarom hogy Myung Guk megtanuljon angolul. Nem téged akartalak bosszantani csak ha már lúd akkor legyen kövér. Tanuljon meg normálisan angolul. Nem tehet róla hogy te tanítod.- mutatott a tesztem felé.

 -Ohh ha te annyira jól tudsz beszélni akkor hajrá,tanítsd!De csak azután miután anyukád kidob a „tanári” állásomból!- álltam fel mérgesen.

 -Meg is fogom tanítani sőt annyira jó lesz hogy ő fog téged tanítani .- itt betelt a pohár. Elkezdtem összeszedni a cuccaimat hogy elmenjek de akkor Myung Guk megállított.

-Eun Jin ne menj!Én tőled akarok tanulni. - mondta a kisfiú.Egy percre megálltam és átgondoltam hiszen csak magammal tolok ki és neki okozok örömöt. Egy pillanatást sem vetve Jeon Gukra visszaültünk az asztalhoz és folytattuk. Egészen sokáig húzódott de minden jól ment.

 -Nos akkor találkozzunk pénteken!- mentem ki az ajtójukon .Jeon Guk már rég felment a szobájába így nem volt annyira kínos a búcsú.

 -Vigyázz magadra Noona! - köszönt majd bezárta az ajtót. A lift felé haladtam majd ismét megláttam Kwon asszonyt ahogy szintén a lifthez ment. A hölgy most is elegáns volt mint mindig. Óvatosan bólintottam neki majd beszálltam a liftbe.  Nem zavartatta magát és úgy nézett rajtam végig mintha még soha nem látott volna 17 éves lányt. Kínos volt de nem mertem szólni de nem is kellett.

-Szóval végre Jeon Guk is szerzett barátnőt.- szólalt meg váratlanul de jobban meglepődtem attól amit mondott.

 -Ohhh nem nem!Én Myung Guk angoltanára vagyok. - hadakoztam. Furcs hogy ezt mondta. Azt hittem hogy Jeon Guk halomszámra hordja fel a nőit.

-Tényleg?Te angolt tanítasz?- mondta csodálkozva mire én csak bólintottam.

-Nos ez nagyon jó mivel akár tolmács is lehetsz. Ha az életkorod is megfelelő már dolgozhatsz is...-mondta volna tovább mire kinyílt a lift ajtó és mindketten kisétáltunk . Nem értettem a téma felhozatatlát. Miért lennék én tolmács vagy bármi más? -örültem a találkozásnak öhmm....- mondta nevemet talagatva .

-Eun Jin.Park Eun Jin. -böktem ki végül. -Részemről volt szerencse. -hajoltam meg mire a nő fejét felemelve sietett ki az épület parkolójába .Furcsa volt hogy egy ilyen nő megszólít egy magamfajta lányt akiről lerí hogy nem gazdag. Ráadásul ez a barátnő dolog? Nem tudom honnan szedte de semmi valóság alapja nincs. A kijárat felé haladtam hogy végre haza mehessek. Elég fáradt voltam ráadásul holnap meg suli. Talán apa otthon főzött valami finomat ami kiegyenlíti a fáradtságom. De mikor beértem a házba mintha senki sem lett volna otthon. Sötét volt és csak egy halvány fényt láttam apa szobájából. Remek. Bizonyára elaludt tévézés közben. Akkor eszek egy szendvicset az elég lesz talán. Szerencsére még találtam hozzá dolgokat de ahogy elnéztem a hűtő tartalmát talán el kell mennem bevásárolni. Szépen megettem a vacsorám majd egy fürdő után ágyba bújtam.

                                                                            ***

 Másnap reggel a szokásos készülődési rituálé után elindultam a suliba. Mikor kiléptem az ajtón Dong Hyunt láttam meg ahogy a házunk előtt állt .Volt egy sejtésem hogy most mi következik.

 -Jó reggelt.- köszöntem mint aki mit sem sejt.

-Neked is. -piszkálta homlokát mint ahogy szokta amikor kérni akar valamit.

 -Mi szél hozott?- húztam még egy kicsit de a fiú láthatóan nagyon restelte.

 -Csak el akarlak vinni suliba .- mondta végül. Suliba?Ugyan .Mikor volt már ilyen.

 -Ne fáradj nemsokára itt a buszom. - mondtam majd indultam volna a megálló felé mire hangjával megállított.

-Gyere kérlek ha már eljöttem. - mondta még mindig nem a lényeget.

-Nem fontos tényleg.7 perc és itt a busz –mondtam .Na most már mond ki!

-De..de..- dadogott.

- Ugyan már Dong Hyun ne csináld. Inkább mond hogy mikor készüljek el ma és mehetünk. - keltem ki az utca kellős közepén de a fiún látható volt a megkönnyebbülés.

 -Úgy van aranyom!Ha a férfi nem akarja neked kell irányítani. - szólt a szomszéd ahjumma már megint mire mi csak nevettünk.

-5-kor itt leszek.-mosolygott. Én is elmosolyodtam majd az órámra néztem. Már csak 3 perc. Ez már elúszott.

-Francba- dühöngtem hangosan. Dong Hyun értette a dolgot így csak közelebb lépett.

 -Mondtam hogy elviszlek-vágta a kezembe a motorossisakot .Szinte már a bátyámmá vált a szemembe annyit gondoskodott rólam és rengetegszer húzott már ki apa haragja alól. Az egyik olyan embernek tartom akiben a legjobban megbízom . Ígyhát felvettem a sisakot,felültem a motorra és elindultunk. A hideg őszi szél így még jobban megtette a hatását az így is alig öltözött kinézetemnek. Mikor megérkeztünk szinte jégcsapnak éreztem az egész testem. Óvatosan leszálltam a motorról szoknyám és hajamat igazgatva.

 -Nos köszönöm.5-kor gyere az étteremhez mivel ma dolgoznom is kell .- mondtam mire ő bólintott majd elköszönt. Éppen indultam be a suliba mikor 4 lány az utam álltal .Nem a legszebb arcúak voltak de annál inkább méregettek szemeikkel és gúnyos tekintetüket rám-rám szegezték.

 -Te lennél Park Eun Jin? - kérdezte a legszembetűnő kinézetű lány. Mintha már láttam volna valahol. Én továbbra is csak álltam és vártam hogy vajon mit akarnak.

-Nyugi Unni te szebb vagy mint ez stréber-szólt a szemüveges.

-Jahh nem is értem hogy Oppa mit eszik rajta.- mondták már a többiek is a magukét amiből nem értettem semmit. Stréber?Milyen Oppa?? Egyetlen egy lány nem szólt semmit aki csak a háttérben nézett aggodalmas arcal. Ő volt a legszebb közülük bár a tekintete nagyon is fájdalmas volt.

 -Hagyjátok békén?- szólalt meg az ismerős hang. A lányok mint egy folyosó szétnyíltak Jeon Guk előtt aki felém haladt.

 -Mégis mit jelentsen ez Oppa?- kérdezte a  fővezér .Jeon Guk erre nem is reagált csak elém állt és kérdően nézett amire nem tudtam választ adni.

-A szüleid nem örülnének ha megtudnák hogy egy ilyen szerencsétlennel jársz.- folytatta meg mindig a lány amire már én sem voltam rest.

-Szerencsétlen?Pff ha én az vagyok téged meg sem tudlak nevezni. Bár az arcod alapján ki tudom találni hogy te bizony rendesen át vagy szabva. - fakadtam ki mire a körülöttem lévő emberek mindegyike tátott szájjal bámult rám csak Jeon Guk mosolyodott el.

 -Te kis koszos stréber. Hogy mersze ilyet mondani?Tudod te kivel beszélsz?- emelte fel a hangját mire én is válaszolni készültem de Jeon Guk megragadta kezem és elhúzott az ördögi körből. Meg nem állt addig míg az osztályomhoz nem értünk ott pedig kiráncigáltam kezemet az övé közül .

-Ez mégis mit jelentsen?- kérdeztem még mindig mit sem értve az udvari jelenetből.

 -Nem fontos. A lényeg hogy kerüld el azt a csapatot. - mondta válaszként.

-De mégis mi közöm van hozzájuk?Nem értem. Magyarázd el!- parancsoltam rá de a csengő megmentette a magyarázkodástól és szó nélkül megfordult és elment.

-Hyaaaa!- kiabáltam de ő csak haladt tovább. Nagyszerű. Anélkül szereztem ellenséget hogy tudnám miért is vesztek velem össze. Kénytelen voltam lenyelni a tényt hogy nem tudok semmit így szépen beballagtam a terembe és leültem .Matekórán sem tudtam igazán figyelni mivel az egyik lány a négyesből, aki egy szót sem szólt, egész órán csak bámult. Próbáltam figyelmen kívül hagyni de azért mindenki tudja hogy ilyenkor nem lehet koncentrálni. Csengő után egyből a könyvtárba indultam. Amint kiléptem az ajtón a bámuló lány megállított.

-Eun Jin, beszélhetnénk-szólt szelíden a rövid barna hajú lány aki kinézetéből ítélve nem igazán soroltam volna a rosszakhoz. Nem tudtam mit akar. Megölni vagy csak megverni. Mindenesetre azt helyet választottam beszélgetésre ahova amúgy is indultam. Ha bármi baj lenne a könyvtáros nénike megvéd. Ígyhát bólintottam és elindultunk a könyvtárba .A legteremcentrikusabb ülőhelyet választottam. Körülnéztem hogy itt vannak e a többiek de sehol senki....egyenlőre.

-Szóval először is a nevem Lee Yoon Hee és igen sajnos annak a négyesnek a tagja vagyok. -itt felütöttem a fejem. Sajnos?De a lányon is látszott hogy komolyan gondolja .- tudom hogy most furcsán fog hangzani de segíteni akarok neked .- na itt aztán tényleg valami készül. Az előbb még ott állt az ördögöknél és most segíteni akar?

 -Igazad van ez tényleg furcsa.- vágtam rá nem túl barátságosan amire a lány lehajtotta fejét. -és mégis miért akarsz segíteni?- kérdeztem.

 -Tudod hogy miért támadtunk rád?

 -Fogalmam sincs.-adtam rá az egyértelmű választ.

 -Hee Ra,a négyes vezetője, 2 évig járt a barátoddal Jeon Gukkal aki...-és itt félbe szakítottam.

 -Barátom??Nem nem nem.Csak egy ismerős.- mondtam dacosan mire a lány nagyot nézett.

-Komolyan?Hiszen akkor...-dadogta.-akkor Hee Ra féltékenységi hadjárata ellened hiába van. -mondta rémülten.

 -Hadjárata? -a lány ekkor összeszedte gondolatait és közelebb hajolt.

 -Figyelj!Én tényleg segíteni akarok csak tartsd titokban hogy egyáltalán szóba álltam veled. Minden nap második szünetbe itt találkozunk .- állt fel az asztaltól de én megfogtam a karját.

-De miért akarsz segíteni?- kérdeztem.

-Mert emlékeztetsz valakire. - ezzel pedig el is ment engem pedig még mindig a tudatlanságban hagyva.