4.rész

Annyong ^^

Meghoztam az újabb részt bár ez egy kicsit lassabban készült el a suli miatt de remélem minden érthető lesz benne.Látjuk hogy egyre többen nézik a blogot aminek nagyon örölünk. :) Köszönjük szépen és jó olvasást.

~Soo Nah~

Mikor belém hasított a felismerés hogy kivel is kellene ezt mindet megenni már rohantam is utána .Csak a sál lobogott a nyakamba úgy futottam végig az utcát.

- Jeon Guk!- kiabáltam még mindig futva de nem láttam sehol. Mikor a sarokra értem körülnéztem majd ráfordultam a másik utcára is és futottam tovább még mindig a nevét kiabálva .A következő saroknál se láttam  Egy percig csak bámultam. Ezek szerint már elment. Szomorúan fordultam vissza és haladtam hazafelé.

- Máris hiányoztam? - szólt egy hang a hátam mögül.

- Jeon Guk? - néztem rá kérdően , aki csak zsebredugott kézzel állt előttem.

- Azért ennyire gyors nem vagyok hogy már két utcát is lesétáljak .- mondta mintha csak egy viccet mesélne. Kicsit szégyenkeztem butaságom miatt és tarkóm vakarásával ennek jelet is adtam.

- Akkor miért nem tudtál válaszolni mikor kiabáltam?- ütöttem hirtelen  mellkasára amire ő meg se mozdult.

- Hé!Te mit csinálnál ha egy sötét alak futna feléd a neved kiabálva?- biccentette oldalra fejét. Jogos , mivel szerintem én még így se reagáltam volna le.

- Csak azt akartam kérdezni hogy nem vagy éhes?- kezdtem a legegyszerűbben hogy elkerűljem a kínos pillantást de furcsán nézett rám.

- Te most komolyan azért szaldtál utánam hogy ezt megkérdezd?-nevetett

- Barom. Azért mert apa végül elment Lee bácsival így rámmaradt minden. - mondtam sálamat szorongatva.

- Hát most hogy mondod szívesen ennék három csomag kekszet és egy nagy tál ráment.- mosolygott majd levette kabátját és rám adta. - És legközelebb inkább a kabátot kapd fel gyorsan.- mondta majd sétáltunk vissza .Igazán jó illata volt a meleg ruhadarabnak .Kellemesen férfias de mégis pont hozzá való . Mikor megérkeztünk nagyot fújtam a levegőbe mert minden érintetlen volt. Azonnal nekiláttunk a rámennek .El kezdtem előpakolni a hozzá szükséges dolgokat mikor ő megállt az ebédlő közepén fejét vakarva.

- Talán van valami probléma?- kérdeztem a fakanállal a kezembe .Ő csak állt tovább és vakaródzott.

- Most te komolyan főzni fogsz nekem??- nyögte ki szépen lassan. Igazából nem is értettem miért kérdezi ezt?? A rámen nem készíti el magát!Csak zavartan néztem rá fel sem fogva a dolgokat.

- Mi ezzel a probléma?Félsz hogy megmérgezlek?- kezdtem hozzá ismét a főzéshez. Mire mindent előpakoltam egyszer csak odalépett mellém és mint egy kisgyerek aki nézi hogyan főz az anyukája ő is úgy tett. Na jó....hát hadd nézze csak a mestert munka közben. Amúgy sem hiszem hogy látott vagy csinált már ilyet. Odatettem a gázra a vízzel teli edényt majd a rámenért mentem de ő még mindig a nyomomban volt. Jó...nem zavar kibirom. Majd elkezdtem az apró kis műveleteket. Ő még mindig meredten bámult majd mikor közelebb hajoltam hogy megszagoljam ezt a fantasztikus ételt ő is hajolt és a fejünk összekoccant.

- Mi a...?Jeon Guk!Miért csinálod ezt?- fogtam fejem majd visszatértem a rámenhez.

- Csak néztem hogy csinálod. Véletlenül se kerüljön méreg az ételembe!- mondta azzal leült az asztalhoz. Persze mert majd az orromon keresztül juttatom be a mérget .

Végre elkészült!Kiszedtem két kis tábla majd eléraktam .Kíváncsian fürkesztem arcát. Csak rápillantott és már neki is látott ,de nem mondott rá semmit. Talán jobb is.

- Gyakran csinálsz ilyet?- kérdezte.

- Hát többnyire minden pénteken vagy amikor egyedül vagyok .Csak veszek ezt és néhány gumicukrot és beülök a szobámba.

- Egyedül?A barátod ilyenkor mindig hol van?-tette a következő megjegyzést félkomolyan.

- Ya!Inkább tömd a fejed!- mondtam teli szájjal. Egyszer csak felém hajolt szalvétával a kezében és gyengéden letörölte a szám szélét. Megborzongtam. Nem tudtam miféle reakció is ez. Elsőnek éreztem ilyet és annyira......haha nem!!!Ő csak Jeon Guk.

- Huhh szólhatsz is hogy olyan a szám- szólaltam meg zavaromban- De azért köszönöm!

- Nem tudtam hogy ilyen reakciót váltok ki belőled!- folytatta tovább az evést. Én egy válonveréssel jeleztem nem tetszésem majd visszahajoltam az ételhez. Egy kis ideig csönd volt köztünk. Próbáltam valamivel oldani a hangulatot amiből nem sült ki valami eszes dolog.

- És láttad már azt az új filmet?- kérdeztem. Ahhj te idióta ennél jobb tényleg nem jutott az eszembe. Ő lassan hajtotta fel a fejét amin egy "temitakarsz" kifejezés ült. Éreztem hogy ez volt a válasza így nem firtattam tovább csak visszavittem a tányérokat hogy elmosogassak. Most biztos kihasználja az alkalmat és lelép .Mondjuk a rámen legalább elfogyott úgyhogy nem számít. Amikor visszaindultam meglepve láttam hogy még mindig itt van. Épp a szobámból jött ki??

- Gyere !- ment be előttem a szobába. Hát jó....felkaptam az egész csomag rágcsát ha nem lenne téma akkor azzal tudom leplezni hogy csak eszek. Mikor bementem ő az ágyamon ült a laptopommal.

- Ülj le!Nem harapok!-mosolygott .Óvatosan letelepedtem mellé és fürkésztem a képernyőt. A film volt amiről beszéltem.

- Még nem láttam.- mondta majd elvett a kezemből egy csomag kekszet kibontotta és hátra dűlt .Szóval nem vagyok hülye .Ez jól esett .Kis mosollyal az arcomon és a kis gumicukrommal én is hátra dűltem és néztük a filmet. Nagyon sokat nevettünk hiszen a két főszereplő teljesen idióta volt és azok a mozdulatok....néhányat próbáltunk utánozni is.

- Én nem foglak bántani......de a majmom igen.- utánozta Jeon Guk a főszereplőt amikor a hátára felkapta a társát/itt a macim volt/majd rádobta az ellenségre ez esetben rám, majd felkapott az ölébe és pörgetni kezdett míg meg nem szédülök.

- És most megtapasztalod erőm mert szédülni fogsz!- tett le a földre mire én az ágyra estem .A nagyokos is szédült és azzal a lendülettel ájult rám .Azt hiszem egyből magunkhoz tértünk mikor találkozott a tekintetünk de ő csak maradt.

- Öhmm...Jeon Guk...ez itt kicsit kényelmetlen .- nyögtem.

- Szerintem egész jó.- mosolygott és közeledett felém. Mit akar ?? Most komolyan meg akar csókolni??De én még sosem.....

                                                                              ***

Már tényleg csak pár centi volt és én még mindig pánikban. Szeme még mindig engem bámult majd eszembe jutott a megoldás.

-Éhes vagyok!- tömtem a kekszet a pofámba mire ő egy meglepett nézéssel leszállt rólam .Elég kínos volt hogy inkább zabálok minthogy őt csókolnám de egyszerűen nem voltam rá képes. Pár percig csak ültünk szótlanul mire ő ismét a laptophoz hajolt és elindított egy filmet. A címet már nem tudtam elolvasni mert kinagyította a képernyőt aztán hátra dűlt az ágyban és a kekszet magához vette. Egy ideig csak néztem Jeon Gukot de ő csak a filmre koncentrált. Most akkor ezt fogjuk játszani?Ezért én is hátra dűltem és elszedtem tőle a kekszet amit egy nézéssel díjazott. A film kezdett unalmassá válni és már én is fáradt voltam. Szememet óvatosan lezárva aludtam el.

                                                                              ***

Reggel nyitottam ki a szemem de a látvány ami fogadott azonnal kipattanásra késztette .Az ágyon szorosan velem szembe Jeon Guk is aludt és átkarolt úgy hogy mozdulni sem tudtam. Csak meredten bámultam a fiúra aki édesen aludt .Most keltsem fel??Óvatosan leemeltem a karját és másztam volna ki az ágyból mikor hirtelen visszahúzott magához és ott marasztalt.

- Még 5 percet!- szólt csukott szemmel .Még mindig csak ott feküdtem értetlenül majd összekaptam magam és kiugrottam mellőle. Akkor ő is felkelt. Borzolt barna haja még így is jól állt.

- Hajnali 6 óra van!Miért nem tudsz még aludni?- dörzsölte szemét.

- Nem tudom hogy vagy vele de én szeretnék suliba menni!- mondtam az asztalomnál pakolászva de mintha a fiút nem is érdekelné így visszafeküdt .Többszöri bökdösésre sem kelt fel így be kellett vetnem a nehéztüzérséget. Kimentem a konyhába egy pohár vízért majd miután telitöltöttem halkan visszafelé osontam.

- Eun Jin ....na milyen volt az este a szomszéd gyerekkel?- lépett ki a szobából apa. Megállt bennem az ütő. Ha most meglátja Jeon Gukot őt megfosztja férfiasságától engem pedig apáca zárdába küld.

- Hm jó. - válaszoltam a legtömörebben és egy lépést araszoltam a szobám felé.

- Látom minden elfogyott. Az a fajankó korán elment remélem?Nehogy  beszéljenek a szomszédok!- bent befelé a szobájába. Egy megkönnyebbült sóhajt engedtem el majd ismét megindultam mikor meghallottam azt amit nem akartam.

- Áouuuu!- jött a hatalmas fiú hang a szobámból és erre apa válasza.

- Eun Jin!!!Mi a fene volt ez?- kiabált a ház másik feléből.

- Öhmm a macska! - vágtam be az ajtót magam után meg se várva a választ. Nem is volt macskám!!

- Neked teljesen elment az eszed, hogy üvöltgetsz mikor apám itthon van?- pöcköltem homlokára.Ő még mindig nem ébredt fel teljesen így még mindig a szemét dörzsölgette.

- Nyugi Pandácska!Amúgy jól vagyok csak a gyilkos szekrényajtót illik bezárni miután kivettél valamit. -  mutatott rá.

- Sajnálom......hogy ennyire béna vagy még reggel is !! - mondtam idegesen mert még mindig nem vett komolyan-de most kérlek távozz mert 2 óra múlva iskola!- ő mint akit nem is érdekel feküdt vissza az ágyba.

- Jeon Guk!Szeretnék még zuhanyozni előtte úgyhogy kérlek...- szóltam kedvesen.

- Én is szeretnék!!Menjünk együtt majd segítek neked!- pattant fel az ágyról és gonoszan harapdálta ajkait majd elém állt és már a pólómat kezdte lehúzni mire én a még mindig kezemben lévő vizet az arcába öntöttem.

- Tessék te már le is zuhanyoztál.5 percet kapsz hogy elmenj. - mondtam halál komolyan majd mikor arcomat már nem látta hang nélkül nevettem.

Ebből szerencsére már értett így mikor elkészült óvatosan kiosont majd végleg elment. Pfuu ez a fiú komolyan...Talán jobb lett volna ha nem szaladok utána. Inkább elmentem zuhanyozni és miután ettem még időben elindultam a suliba lassan. Eszembe jutott közben hogy Kwon Joonak szólnom kell hogy "tegnap nálam volt".Felszálltam a buszra és már láttam is őt. Melléültem és kezdtem.

- Figyelj!Segítened kell nekem!Ha apa kérdezi akkor..- nem tudtam befejezni mert közbeszólt.

- Mit kapok érte?- kérdezte nagy lazán.Hát persze mit is vártam tőle, ingyen ezt ugysem úszom meg.

- Megcsinálom egy hónapig a leckéd.- mondtam

- Nekem ennél több kell...mondjuk egy csók.- húzta ravasz mosolyra a száját.

- Tudod mit inkább hagyjuk-álltam fel leszállásra készen. Sétáltam a sulihoz és Kwon Joo utánam futott.

-  Na jó....hazudok de akkor cserébe 1 hónapig leckét csinálsz helyettem. -jelentette ki .Ahiish legszívesebben elhajitottam volna Észak-Koreáig aztán soha többé Kwon Joo de ehelyett mosolyt erőltettem az arcomra.

- Legyen-mondtam majd tovább sétáltam. Ha most nem hívtam volna be Jeon Gukot akkor nem lenne ilyen probléma .Gondolkodni sem árt néha Eun Jin.

Az első óra angol volt. Jung tanár úr mint szokott elegánsan és frissen jelent meg. A lányok látványától egy nagy sóhajt engedtek el .Aztán csak úgy kerdekedtek a szemek amikor a padomhoz sétált és megszólított.

- Eun Jin , hogy állsz Myung Gukkal?- tette kezét a vállamra miközben éreztem a lányok irigylő tekintetét.

 - Minden a legnagyobb rendben. Egészen jó volt az első óra. Egy tesztet is csináltam neki már .-kotorásztam elő és odanyújtottam .- és akkor ezek szerint hétfőn és csütörtökön járok de ha szükséges akkor tudjuk csúsztatni a napokat. -néztem rá nagy tekintettel. Ő a tanári asztalhoz sétált és onnan egy tollat vett elő .Magában beszélve ellenőrízte a feladatsort amit én visszafojtott lélegzettel néztem míg végül megint a padomhoz sétált.

- Tudtam hogy te vagy rá a legalkalmasabb .Well-done !-Adta vissza a lapot amin egy tollkarcolás sem volt. Igazán büszke voltam magamra hiszen Jung tanár úr szava számomra nagyon sokat ér es ezek szerint tehetséges vagyok .Az óra többi része ugyanúgy telt mint a többi. Mikor kicsengettek mindenki kivonult a teremből és én sem tettem másképp. Kedvenc helyemre siettem ami a könyvtár egyik kis szegletének bejárata volt. Kevesen tudtak róla mivel ez direkt egy rejtekhely de mivel annyit járok oda így nem volt olyan szeglete amit ne ismertem volna .Elfordítottam a kiszárat majd körülnéztem és bementem. Nem volt túl nagy helyiség de nekem épp elég. Egy kanapé állt közepén, a falak mellett pedig polcok teli az én könyveimmel .Egy pici ablaka volt csupán amin kimászva a tetőre jutok. Néha csak kiülök oda egy pokrócba takarva és bámulok a messzeségbe .De most erre nem volt időm így csak előkerestem a régi angol füzetem és már indultam is a következő órára.

Elég gyorsan el is telt ez a nap így suli után gyorsan hazamentem hogy átöltözzek mielőtt Myung Gukék megyek. A Beaster hotel így is elég elegáns és ott nem lehet megjelenni holmi egyenruhában. Ránéztem az órára ami azt mutatta hogy 5 perc múlva muszáj elindulnom ha el akarom érni a buszt. Addig szépen leültem és vártam mire a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Ismeretlen.

- Halo-szóltam határozottan.

- Pandácska!Akkor mikor jösz ?- kérdezte az ismerős hang. Csak nem...

-Jeon Guk.Te mégis honnan tudod a számom??- akadtam ki.

- Hát....ha egyedül vagy egy lezáratlan telefonnal nem olyan nehéz... -nevetett a vonal másik végén.

- Téged nem tanítottak meg arra hogy ne nyúlj más cuccához?

- De!De te úgyse adtad volna meg így muszáj volt-elképesztő hogy mennyire ki tud akasztani de inkább elszámoltam tízig és folytattam.

- Nem fontos!De még egy ilyen húzás és a kimchit szívószállal eszed!

- Jujj most megijedtem!- ironizált-szóval mikor is jösz?-kérdezte mire belém hasított a tudat .A fenébe is!Rohantam ki az ajtón, villámgyors kulcsrazárás és már az utcán szaladtam. Nem hiszem el ...el kell érnem különben vagy gyalog vagy két óra várás .Már befordultam a sarkon mikor láttam hogy a busz elindult. Csudába. Most mi lesz??Ha nem leszek ott időben oda a jó hírem és apa visszaküld dolgozni. Ránéztem a telefonomra mire észrevettem hogy a hívás még mindig folyamatban van.

- Eun Jin minden rendben? -kiabált Jeon Guk a vonal másik végéről. Fülemhez vettem és válaszoltam.

- Persze de viszont csak nagyon későn tudok odamenni mert lekéstem a buszt.

- Hmm és most hol vagy?-kérdezte.

- A Handong utcai buszmegállóban.- dugtam zsebre egyik kezem.

- Jó.-szólt majd letette .Nem tudtam mire vélni ezt. Lehet megsértődött mert később megyek? Nem akartam ott fagyoskodni 2 órán át így hazaindultam. Mikor megfordultam egy fekete kocsi állt meg mellettem majd lassan lehúzta az ablakot. Nagy szemekkel meredtem az illetőre.

- Hát te??....

3. rész

 Sziasztok^^

Elkezdődött a suli mindenkinek így most már én is elfoglaltabb vagyok de megpróbálok gyakran frissítgetni. Ez a rész kicsit nem úgy sikerült mint ahogy terveztem de remélem így is tetszeni fog.

Az iskolához pedig kitartást! :) Én már számolom vissza a napokat a tavaszi szünetig. :DD

~Soo Nah~

Reggel 11-kor már elkészülten ültem a szobámban. Egy ing volt rajtam beletűrve kedvenc harang alakú szoknyámba. Hajamba csak egy hajráf volt.  Ekkor hirtelen meghallottam hogy Dong Hyun kiabál az ablakom alatt jelezve, hogy osonjak  ki.. Ez azért kellett, hogy apa ne tudja meg az egészet. Szerintem a tudomása lenne róla két lehetséges opció létezne: 1. nagyot nézne majd Dong Hyunt fiává fogadná és hozzá adna feleségül. 2.ismét csak nagyot nézne majd engem padlósikálásra és szobafogságra ítélne életem végéig, míg Dong Hyunt páros lábbal penderítené ki a kifőzdéből. Szóval jobb ha nem tudja meg. Kiosontam a házból szerencsére, apa nem volt kint, majd apró, halk léptekkel mentem a kocsi felé hogy még Kim néni se hallja meg mert akkor aztán oda minden.

- Huh csinos vagy Eun Jin!- mondta a fiú. Az ilyen bókot nem igazán vettem komolyan de mindig jól esett.

- Köszönöm.- jöttem zavarba. .- És most melyik étterem lesz a helyszín??- kérdeztem. Mindig más-más étteremben vagyunk , de így legalább bejárhatom az összeset ami itt csak előfordul.

-A Beastier szálloda!Apának valami barátja ott a fejes így meghívott minket. -mondta majd nyitotta kocsija ajtaját.

- Remek .Mire végzünk az össze éttermet kijárom!- jegyeztem meg amire ő felnevetett. Útközben ecsetelte Dong Hyun hogy mi az amiről szabad és amiről nem beszélnem . Én persze lelkesen bólogattam mivel szinte mindig ugyan az csak egy két dolog ami az újdonság.Mikor odaértünk kedvesen kinyitották a kocsi ajtaját és egy jól begyakorolt köszöntőt kántált el a hoszteszfiú.

- Akkor kész vagy Yobo?- kérdezte Dong Hyun mire egy magabiztos fejbiccentéssel jeleztem neki .Mikor beléptem egy ismerős érzés fogott el. Mintha már jártam volna itt. Nem törődve ezzel az étterem felé vettük az irányt. Már mindenki az asztalnál ült és mikor megláttak egyszerre hangzott el a köszönés.

- Szia Eun Jin!- nyögték szinte kórusban. Meghajoltam majd leültem.

- Eun Jin! Hát még mindig el tudod viselni a fiam?- kérdezte az asztalfőnél ülő apa. Hyun papa mindig is aranyos volt, bár nagyon büszke. Főleg a fiaira. Így esett meg az hogy Dong Hyun sem akart csalódást okozni. Így próbáltam őt mindig a legjobb színben feltüntetni.

- Ugyan, vele igazán egyszerű lenni!- mondtam hatalmas mosollyal az arcomon mire a többiek száját csak egy "ohhh"hagyta el .A következő óra nagyon vidáman telt el. Ezért is szerettem itt lenni mert ez egy hatalmas család és mindig is tagja akartam lenni egy ilyen közösségnek. Apának persze sosem panaszkodtam mert mindent megtesz értem de azért mindig is vágytam egy ilyen nagy családra teli testvérekkel és egy..egy.. anyával. Bár inkább ezt még magamnak sem ismertem be soha. Azt sem tudtam elképzelni hogy hogy lehet ilyen nő az anyám. Igaz nem ismerem de nekem épp elég ok hogy csak úgy lecserélt minket egy gazdagabb férfire .Végül is addig-addig agyaltam ezen hogy jobbnak véltem inkább gyorsan lehűteni magam még úrrá nem lesz rajtam.

- Ha nem baj most kimegyek a mosdóba  .- mondtam majd felálltam. ökölbe szorított kézzel sétáltam el az asztaltól. Igazából azt se tudtam, hogy merre megyek csak egy mosdót akartam találni. A rengeteg ajtó és tábla közepette eltévedtem majd egyszer csak megláttam merre is van a helyes irány. Elindultam felé mikor valaki karomnál fogva megragadott és maga felé fordított.

- Te mit keresel itt Panda?- állt velem szembe Jeon Guk. Egy pillanatig én sem tudtam mozogni a meglepettségtől míg végre rájöttem. Hát persze !Ez az a szálloda ahol ő is lakik. Talán azért nem ismertem meg mert mi most a főbejáratánál jöttünk be. Eme nagy felfedezés után viszont azon kellett törni az agyam, hogy mit találjak ki miért vagyok itt? Csak nem mondhattam, hogy a haverom állbarátnőjeként szépítek itt mindent.

- Hát..öhm...csak- nem jutott eszembe semmi. De az igazat sem akartam elárulni. - Mi közöd hozzá?-vágtam rá a legjobb ötletemként. Ő erre közelebb lépett mire én hátráltam és ezt addig folytattuk még végre a falhoz nem préselt. Egy pillanatra csak visszafojtott lélegzettel álltam rá se nézve.

- Mivel ez az én...- kezdte de nem tudta befejezni mert Dong Hyun épp akkor jött . A legjobbkor.

- Eun Jin!Már azt hittem elvesztél. Gyere menjünk vissza az asztalhoz!- mondta a fiú miközben arcán a „vajonmifolyikitt” kifejezés ült. .Jeon Guk felvont szemöldökkel méregette a másik fiút .

- Micsoda barátod van!- mondta gúnyosan zsebre dugott kézzel. Még ilyenkor is bosszant. Jobbnak láttam inkább gyorsan elmenni mielőtt bármi kárt is tennék a fiúban mert neki már tényleg nem sok kellett.

- Menjünk!- vetettem egy mérges pillantást Jeon Gukra majd toltam magam előtt Dong Hyunt ott hagyva őt. Nagy léptekkel haladtunk vissza.

- Ki volt az a srác? - kérdezte rám se nézve. Legszívesebben nem válaszoltam volna de nem akartam, hogy lássa mennyire ki tud hozzni a sodromból ez a bunkó.

- Nem fontos csak egy ismerős .- mondtam hajamat megigazítva. Visszaültünk az asztalhoz és tovább folytattuk a beszélgetést. Kicsit felzaklatott a találkozás de próbáltam visszatérni a kedves barátnő szerephez. Már épp indulni készültünk amikor egy öltönyös magas idősödő férfi jött oda csapatunkhoz. Igazán kedves arca volt bár az ilyen jellegű férfiaktól kicsit megüt a frász, mert a legtöbbje nem becsületes. Mindezek ellenére csak aranyosan mosolyogtam rá.Dong Hyun apja nagy örömmel üdvözölte majd nekünk is bemutatta.

- Eun Jin bemutatom neked a Beaster szálloda tulajdonosát, Kwon Ji Subot.- hajoltam meg.

- Örvendek!Park Eun Jin,Dong Hyun barátnője .- mutatkoztam be. A férfi ekkor alaposan szemügyre vett. Tekintetéből nem tudtam kivenni hogy pontosan milyennek és lát de ekkor nevetése egy kicsit megnyugtatott.

- Én is.- veregette meg vállam- Szerencsés vagy Dong Hyun. Bárcsak az én fiamnak is ilyen barátnője lenne .- mondta amitől arcom vörösre változott.

- Nos köszönjük Kwon úr az ebédet de mi megyünk is,igaz Eun Jin? - szólt Dong Hyun. Még az előző bók hatása alatt voltam de a fiú bökésére felébredtem és rábólíntottam majd mind a ketten elköszöntünk és mentünk.

                                                                              ***

A nap további részét otthon töltöttem. Zenét hallgattam házit írtam valamint egy 10 kérdéses dolgozatot Myung Guknak. Már majdnem befejeztem mikor kopogtattak az ajtómon.

- Tessék szabad-szóltam.

- Eun Jin!- nyitott be apa .- El kell menned a közértbe!Lee bácsikád átjön és semmi ital vagy ennivaló sincs itthon. - nyújtotta felém a pénzt. - Hozd kérlek minél hamarabb!- mondta majd el is ment. Semmi kedvem sem volt elmenni, csak itthon pihenni és lazítani akartam. De mivel más választásom nem volt felvettem egy nadrágot és egy pólót majd kabátot és végül a nagy vastag sálam majd elindultam a 7 sarokra lévő közértbe. Nem is volt kérdéses hogy busszal megyek. Felszálltam a legelső buszra és vártam, hogy a megfelelő irányba vigyen. Leszálltam majd még egy utcát kellett sétálnom. Ahhoz a padhoz közeledtem, ahol először találkoztam Jeon Gukkal és meglepve láttam, hogy most is ott ült .Ezt nem hiszem el! A mai találkozó után nem igazán volt gyomrom ahhoz, hogy lássam más útvonalat pedig nem tudtam úgy, hogy ne lásson meg. Így elhaladtam mellette, mint aki nem is tudja hogy ő az,de ő kiszúrt.

- Nocsak Panda...ohh nem is Eun Jin igaz?- mutatott felém amire én nem is mondtam semmit . -Merre mész ilyen későn?- most mondjam meg vagy ne? Mi van ha majd követni akar? Áhh miért akarna. Annál ő százszor lustább lehet.

- Csak a közértbe. Apának kell néhány dolog. - dugtam zsebre a kezem.

- Ilyen későn?Nem hagyhatom hogy egyedül menj .- állt fel a padról. Agyamban forgattam a jobbnál jobb érveket hogy miért ne kísérjen el míg a legjobbat és leglogikusabbat vetettem be.

- Jeon Guk csak fél 6 van. Ez még nem késő. Nagy lány vagyok egyedül is menni fog. - mondtam majd elindultam de ő utánam jött. - Mondom ! Egyedül is megy.

- Most jutott eszembe hogy nekem is kell pár dolog úgyhogy megyek én is. - mondta diadalmasan. Sakk matt. Így hát együtt indultunk el vásárolni. Eleinte nem nagyon szóltunk egymáshoz majd Jeon Guk megtörte a jeget.

-A barátod miért nem kísért el?- kérdezte előre bámulva.

- Nem kell neki mindenhová elkísérnie. -kamuztam- ha baj van én is meg tudom magam védeni de ha nagyon kell akkor ő is jön.

- Láttam őt és nem úgy tűnik mint aki bármikor is meg tudna védeni.- forgatta szemét. Komolyan ez a fiú feszegeti a határokat.

- Hahh...mintha te megtudnál. Hidd el ő igazán erős .- gondoltam arra amikor a befőttes üvegemet adtam oda hogy bontsa ki. Már ez nagy erőnek számít mivel én nem tudom kibontani. Bár Dong Hyun már másban is megmutatta hogy nem átlagosak izmai.

- Nem ismersz úgyhogy ne ítélkezz!-komolyodott el.

- Te keszted ócsárolni a bará...- gondolkodtam el. Hisz ez egy orbitális nagy hazugság. De így legalább fedett vagyok néhány szempontból. -a barátomat!- fejeztem be. Ő rám se nézett csak egy sóhaj hagyta el a száját. Közben megérkeztünk a közértbe. Nem igazán tudtam hogy mit vegyek .Egy ideig csak nézelődtem a rengeteg választék között. Láthatóan Jeon Guk már unta a banánt.

- Miért nem bírsz már választani!!Csak pia és valami rágcsa kell nem?- mondta a kosaramba pakolva 4 üveg sojut és 3 csomag talán kekszet??.

- Igazad van .A soju oké de a keksz??? Nem tudom Lee bácsi mennyire szereti.-jutott eszembe a tény hogy az ő foga nem tudom hogy mennyire bírná ki a keksz megevésével járó megerőltetést, mivel már rengetegszer láttam őt almát enni és nem a legjobb látvány mikor nem az almát hanem a fogát veszi ki a szájából.

- Akkor most Lee bácsi megszereti!- pakolt oda még egy csomag kekszet.

- Na jó. De a legfontosabb kimaradt!- szaladtam a másik sorba és két csomag ramennel és gumicukorral tértem vissza .- Soha sem hagyom ki ha Lee bácsi vagy valaki jön mert akkor tudom hogy apa nem főz és sokáig maradnak így kell valami amin addig megélek. - tettem a kosárba .Jeon Guk csak nevetett majd hajamat megborzolva tolta a kosarat a kasszához. Mikor pakoltuk kifelé az árut megláttam az újfajta Zzing cukrot. Már rég meg akartam kóstolni de elég drága úgyhogy még nem szántam magam arra hogy a zsebpénzem ráköltsem. Ezért kivettem és elindultam hogy visszarakjam de Jeon Guk kivette a kezemből.

- Ez nekem kell.- mondta. Egy percig csak álltam. Szerencsés. Én még csorgathattam a nyálam rá. –Vegyél magadnak ha ennyire kell.- mondta és visszatette a kosárba.

- Nem kell nem szeretem ezt a fajtát.- emeltem meg arcom majd a hisztit félretéve végül kifizettük az árut majd a két nagy szatyorért nyúltam és felvettem.

- Mehetünk!- mondtam de Jeon Guk odasétált és kivette a kezemből a szatyrokat.

- Csak nem gondolod hogy te fogod cipelni?Látod! Egy erős férfi mikre nem képes!- mosolygott majd haladt előttem.

- Méghogy férfi...- dünnyögtem .Már egészen sötét volt így a levegő is lehűlt. Összébb húztam magamon a kabátot és úgy követtem Jeon Gukot. A sötétben csak a fény csillant meg fekete haján ami mint mindig tökéletesen be volt állítva. A sál a nyakában a száját is takarta ami jól állt a barna kapucnis kabátjához. Talán már túl jóképű volt. Ohh nem....itt hagyjam abba!Ő nem olyan akit szerethetek. Nem is tudnám természetétől fogva.

- Mi olyan érdekes rajtam?- állt meg előttem és kérdően tekintett rám. Jesszus ennyire megfeletkeztem magamról.

- Semmi, mi lenne?- tereltem közben idegesen helyeztem át testsúlyom egyik lábamról a másikra.

- Tudom hogy jól nézek ki de ilyenkor inkább az utat figyeld. - mosolyt vetett arcára majd haladt tovább. Talán amikor elemeztem nem tettem arról említést hogy az egoja felér minden sármjával. Ezután próbáltam csak az utat bámulni és csak akkor néztem rá amikor hozzám szólt. Nemsokára haza is érkeztünk. Egészen a bejárati ajtóig kísért onnan pedig átvettem a szatyrokat.

- Nos nagyon szépen köszönöm a segítséged .- meghajoltam egy kicsit. Próbáltam nem nagy zajt csapni Kim néni és apa miatt. Huhh mi lenne itt…..

- Ugyan. Nekünk ez a feladatunk. Bár az izmaim lehet fájni fognak holnap úgyhogy egy maszázs a legkevesebb. - nevetett ugyanazzal a csábos mosollyal.

- Szerintem elég sok lány vállalná ezt a feladatot úgyhogy meghagyom nekik.

- De én tőled szeretném és be is fogom hajtani. De most akkor megyek is. Hétfőn találkozunk .- fordult meg és elhaladt. Ez a fiú....csak tudnám mi kavarog most bennem és azt hogy ő mit akar tőlem .Kinyitottam az ajtót és beléptem de az ebédlő üres volt.

- Apa !!!Itthon vagyok!- kiabáltam de senki sem válaszolt. Akkor közelebb léptem az asztalhoz amin egy cetli volt.

"Eun Jin. Elmentünk Lee bácsival a többiekhez .Hívd át Jo Kwont és egyétek meg amit vettél ne maradjon rám. Majd jövök."

Nagyszerű!Feleslegesen fagyoskodtam és sétáltam annyit. De akkor most hívjam át Jo Kwont?Nem mert tuti rám mászna. Amikor Dong Hyun beteg volt ő helyettesítette a kifőzdében és amikor hátra mentem a raktárba utánam jött és elkezdett puhatolózni hogy mennyire tetszem neki és szeretne egy csókot tőlem. Abban a pillanatban elfutottam onnan és nem mentem hátra egyedül míg ő ott volt.

De akkor mit csináljak? Fordultam az ajtó felé és hirtelen eszembe ötlött.

-Megvan! Jeon Guk!