Behind the door

1.rész

1.rész

Sziasztok:) Ismét borzasztóan elhanyagoltam a blogot és az írást ezért nagyon rosszul érzem magam. De a minap gondolkoztam rajta hogy hogyan tehetném jóvá és talán ez az új fici valamennyire javít a hibámon. Ezt igazából csak pár részesre tervezem és már folytatom a másik sztorit is. Nagyon szépen köszönöm azoknak akik olvassák és nagyon sajnálom hogy ilyen sokáig kimaradtam. Ha bármi megfigyelésetek van vagy esetleg nem tetszik valami írjatok megjegyzéseket. Minden hozzászólásnak örülök. Jó olvasást! :)

 ~Soo Nah~

- Ugyan Yora, miért mennél te dolgozni Dél-Koreába mikor itt is megvan mindened?- kérdezte anya bőrfoteljébe belesüppedve ,ami gondosan a hatalmas iroda panoráma ablakahoz volt tervezve. Mindig ideült mikor engem fogadott ,mivel én az asztalnál lévő széket foglalom el minden egyes alkalommal, amikor meglátogatom. Így megy ez mar kiskorom óta.

- Hyorin apukája mondta, hogy kell a segítség a csapatoknak főleg most a Dora-Dora fesztivál előtt. Tudod mennyire hiányoznak mióta odaköltöztek és legalább nem itt kell punnyadnom az újgazdag barátaid gyerekeinél, közben hallgatni, hogy apuci már megint nem vette meg a fél Zara-t.-itt már anya sem bírta és elnevette magát. Mindig is értette a humort, bár apa halála után nehezebb volt nevetésre bírni , de ha belegondolok Loui, a francia titkára poénjain mindig nevetett akár vicces volt akar nem. Loui úgy gondoskodott rólam mintha az apám lenne és en úgyis szerettem. Egyikőjük sem vallja be, de oda vannak egymásért és gőzöm sincs hogy mi tart meg olyan sokáig.

- De akkor miért nem csak nyaralni mész és akkor nem kell a munka sem. Mi haszna ha így is több a zsebpénzed, mint egy átlag nyugdíj.

- Mert nem csak a nyaralás számit. Kiakarom magam próbálni hiszen soha nem hagytál dolgozni. Ráadásul egy fesztivál előkészületeiben kell segíteni és tudod mennyire szeretem a fesztiválokat. Kérlek!- kapcsoltam össze kát kezem és elővettem a kiskutyaszemeket. Anya mosolyra húzta a száját.

- Yon Lara, fejezd be!- szólított meg a teljes nevemen .Tudtam hogy lassan kezd tele lenni a sok szöveggel mert csak akkor hív így. Ő szereti a teljes nevem mivel tükrözi hogy félig koreai félig magyar vagyok, mivel apa koreai volt, bár a Lara nevet a magyar nagyim után kaptam de apa csak saját szórakozásara hívott Yorának.

- Na jó, nem banom, de egy feltétellel- füleltem- nyár végen elmegyünk arra az egyetemre ahova szeretnem hogy járj. Ott profi orvos válik majd belőled. - a mosolyom kicsit elapadt. Anya mindig erőltette az orvosit mivel apa volt az egyik legelismertebb katonaorvos a szakmában de sajnos az élete is ráment. Viszont anya bízik benne hogy tovább tudom vinni ezt mint sebész bár az én elképzeléseim teljesen mások.

- Legyen!- mondtam ki végül mire anya szorosan átölelt.

- Apád nagyon boldog lenne.

                                                                               ***

- Jim hol a másik bőrönd?- akadékoskodott anya a sofőrnek mikor a reptéren voltunk. Én egy nagy és egy kisbőröndbe pakoltam azt amire úgy gondoltam, hogy szükségem lesz de anya ezt nem nézte jó szemmel úgyhogy még egy bőröndnyi holmit bepakoltatott a szobalánnyal .

- Itt az idő- szóltam miután meghallottam járatom nevét a hangosbemondóban. Loui is elkísért úgyhogy ő ölelt meg először.

- Vigyázz magadra Yora! És ne aggódj anyukád miatt. – kacsintott .Mindig bíztattam hogy lépjen és talán most hogy egy kisidőre nélkülöznie kell engem talán anya is közeledni fog felé.

- Ígérd meg hogy rendszeresen hívsz és nagyon vigyázol magadra!- borult a nyakamba anya.

- Hát persze- mondtam majd szorosan átöleltem.

- És azt is hogy nem mindig lezser ruhákat fogsz hordani és BB krémet mindig használj!- persze nem is anya lett volna ilyen  tanácsok nélkül de csak bólogattam majd elindultam hogy  felszálljak végre az életem legjobb nyarához vezető gépre.

                                                                             ***

Mikor megláttam az ülések között az én számom helyet foglaltam majd elővettem a telefonom a headsetem és a kispárnám, majd belenéztem a táskámba, hogy itt van e az alvós macim. Óvatosan kivettem majd a mellettem lévő ülésre tettem le míg elhelyezkedem, mikor egy melegítőpulcsis  napszemüveges alak levágódott mellém. Pont a kis alvós pajtásomhoz. A szívem ott tört szét. A macit apukámtól kaptam még öt évesen ugyanis mindig féltem a sötétben és azt mondta hogy az Alvóspajtás majd megvéd. Így lett Pajti a neve. Elővettem a legudvariasabb hangszínemet és megszólaltam magyarul természetesen.

- Bocsánat a világért sem akarom megzavarni, de ha eddig nem nagyon érezte vagy esetleg nem tudta hogy mi nyomja a hátsó felét elárulom - közelebb hajoltam a pasihoz hogy senki se hallja-az egy plüss maci ami a.......a kishugomé.- böktem ki végül hiszen nem akartam hogy bármiféle idegen kinevessen ezért. A fiú mit sem hederítve rám csak a telefonját bújta rám se bagózva.

- Elnézést!- szóltam kicsit hangosabban de ő ismét csak azt közvetítette felém hogy levegő vagyok.

- Bocsáss meg haho figyelnél- böktem meg végül, aki akkor rám nézett. - ahh végre kérlek kivennéd a feneked alól a macim?- mutattam az ülése felé aki csak elhúzta a száját majd ismét elkezdett pittyegni. Ennyre jobban átéreztem Pajti fájdalmat,ahogy ennek a baromnak a  hátsófele elnyomja szegényt. Itt ment fel bennem a pumpa.

- Hjaaaaaa te barom!!!- szólaltam meg hangosan koreaiul mire a fiú hirtelen ismét felemelte a fejét. Az álkapcsa megfeszült, a szemét viszont nem láttam mondjuk ez inkább szerencse. Ezek szerint koreai vagy csak a hisztérikus kiabálásomra figyelt fel. Ezután kicsit félénkebben szólaltam meg.- Nem tennéd meg hogy felállsz egy pillanatra mivel alattad van valami?- a fiú csak sziszegett majd kicsit közelebb hajolt.

- Ne szórakozz kislány nem vicces!- suttogta a fogai közül koreaiul majd ugyancsak telefonozott. Nem hagyhattam Pajtit ,hallottam ahogy kiabál, hogy mentsem meg .

- És ha csak egy picit felgugolsz?- kapta fel ismét lassan a fejét.- Vagy tudod mit csak csússz egy kicsit oldalra - csak bámult de én álltam a nézését. Nem akartam engedni ennek a tuskónak, aki annyira sem képes hogy felemelje a nyamvadt hátsóját, hogy megmentsen egy életet. A srác már nyitotta volna a szájat mire egy kalapos maszkos fiú mellénk lépett.

- Hyung te miért vagy itt? A mi helyünk a másik osztályon van .- szólt a szőke hajú kedvesebb hangnemű fiú majd elindult egyenesen. Mr. Levegőneknézlek közelebb hajolt úgy, hogy én az ablakra tapadtam.

- Buta kislány nem piszkáljuk ilyenekkel a nagyfiúkat mert azok eldádázhatnak téged .- majd hirtelen felállt es eltűnt. Helyes legalább nem lesz része abban az élményben mikor rádűlök es lenyáladzom miközben alszom. Ennyire bunkót ! De legalább Pajti megmenekült. Néztem le a mögöttem lévő ülésre de ő nem volt ott. Rémülten tapogattam körül, néztem be az ülés alá de sehol nem volt. Felálltam majd a folyosót is végigkutattam de nyoma sincs. Kétségbeesetten elindultam ismét az ülésem felé hogy még egyszer átnézzem de semmi .Talán annak a bunkónak a hátsófele be is szippantotta? Szegény Pajti. Könnyes szemmel ültem vissza. Ismét eltűnt egy emlék ami apához kötött. Ez azt jelentette, hogy sohatöbbet nem fogok félelem nélkül elaludni, de az emlék akkor is mindig itt lesz a szívemben.

                                                                                   ***

- Köszönjük hogy velünk utaztak!- hangzott el végül a csinos kis stewardess  szájából mikor leszálltunk a gépről. Örültem hogy végre megérkeztünk Incheon-ba bár az úton semmit nem tudtam aludni és még mindig gyászoltam. Felvettem a 3. bőröndöm majd elindultam a kijárat felé. Még Magyarországon megbeszélte anya Hyorin apukájával, hogy küldjenek egy kocsit értem aminek 4 órára itt kellene lennie de még sehol senki. Kint vártam az épület előtt közben írtam Hyorinnak hogy megérkeztem és hamarosan indulok Szöulba. Nézelődtem minden felé hátha meglátom már a kocsit amit a rendszámáról tudok beazonosítani ( anya külön óvintézkedése hogy nehogy téves kocsiba szálljak)de ehelyett csak a bunkó srácot láttam meg aki 5 barátjával együtt egy busz felé indult míg egy sereg lány üldözte őket. Hmmm csak nem….Ekkor megérkezett a kocsi amit egy ahjussi vezetett.

- Elnézést maga Yon kisasszony?- bólintottam majd kipattant a kocsiból és elkezdte pakolni a bőröndjeimet. - Lee Jong Hyun vagyok Kim úr sofőrje, elnézést a késésért .- legyintettem. Nagyon barátságos embernek tűnt szóval egy fokkal máris megnyugodtam hogy nem elrabolni jött .Míg pakolt befelé addig a buszra vetődött a tekintetem, ahol még mindig az a srác állt .Nem hiszem el hogy ennek csak a telefonja él. Majd hirtelen előkapott valamit a zsebéből. Az az én macim volt .De hogyan?

- Mindjárt jövök!- szóltam a  sofőrnek majd szinte futva elindultam a busz felé. Dúlt bennem a düh de viszont örültem hogy mégsem veszett el Pajti .A srácok már szálltak fel úgyhogy  futólépésben hallattam feléjük mire ők már el is foglaltak a helyüket a járműben. De a lányok a busz köré gyűltek és én nem tudtam odajutni.

- Hé elnézést eresszetek át! Nekem nagyon kell. Szükségem van rá. Eresszetek. - kiabáltam torkom szakadtából mire egy  hátrafordult és hátrébb lökött.

- Hja menj hátrébb nem csak neked van szükséged Jong Soo oppára. – förmedt rám. Jong Soo-ra? Ugyan már ki a fene az? Nekem Pajti kell. Idegesen tolongtam hogy a buszhoz jussak mire végre be tudtam keveredni és onnanstól kezdve nem volt ki megálljt parancsoljon. Már láttam a napszemüveg császár képét mikor hirtelen átvágtam és erőteljesen elkezdtem dörömbölni az üvegen és közben mindenféle szitokszó jött ki a számon /természetesen magyarul nem akartam tömeg balhét/ de a srác a headsetet tövig bedughatta mert mint aki se hall se lát úgy ült ott közben a telefonját szorongatta míg végül elindult a busz. Gondolkodtam azon hogy talán ha ráugrom a buszra kénytelenek lesznek megállni de sajnos sehogy sem jött össze. Csak a kék kis mikrobusz hátulját láttam ahogy kihajt a főútra majd lekanyarodik. Ismét összetörve visszamentem a kocsiba majd beszálltam és szóltam hogy indulhatunk. Csendes út volt. A sofőr sem szólt semmit és nekem sem volt kedvem beszélgetni ez látszott is rajtam. Lehet hogy egy ócska régi maci de nekem egy világ. Egy világ melyben én és apa voltunk csak. Nehéz lesz ezen túltennem magam és nem is tudom miért nem növök még fel de ezt az egyetlen dolgot soha nem tudtam elengedni. Bezzeg a Macitolvaj mostmár élete végéig jót fog aludni persze csak ha ki nem dobja vagy esetleg odaadja a kutyának ha van. Gondolataimból csak a sofőr hangja ébresztett fel mivel megérkeztünk a hotelbe. A Bela-Rosiss hatalmas nagy volt főleg kivilágítva. A Dora-Dora fesztivál ideje alatt sok csapat itt száll meg ezért is kért meg rá Kim úr hogy költözze ide mivel akkor ezt a hotelt én fogom úgymond „felügyelni”. A londiner azonnal elvette a csomagomat majd  búcsút vettem Lee úrtól és bementem . A recepcióban egy bajos fiatal nő állt aki miután megmondtam a nevem azonnal oda is adta a kulcsot.

- 10. emelet 222-es szoba. - adta át a kulcsot a mellettem lévő fiúnak aki a csomagjaimmal szólt hogy kövessem. Anya tudta hogy oda vagyok a 2-es számért főleg ha az dupla vagy tripla. A kellemes liftzene kicsit ellazított majd az 5. emelten megállt a lift. Kinyílt az ajtó és egy kissé vizes, fekete hajú, magas ,izmos és iszonyat jóképű srác szállt be. Azonnal kiegyenesedtem majd inkább a fal felé fordultam mivel nem akartam egyfolytában bámulni.

-A 10. emeletre legyen szíves .- mondta a londinernek majd akkor én is felkaptam a fejem mire rámnézett és egy édes mosolyt mutatott felém.

- Vagy először a kisasszony szeretne eljutni az emeletére?- kérdezte édesen. Abban a pillanatban annyira zavarban voltam hogy azt sem tudtam hogy melyik nyelven szőlaljak meg.

- Ohh nem én is odatartok. -böktem ki végül mire ő csak még jobban mosolygott majd a bőröndjeimre nézett.

- Azt hittem nem beszéled a koreait de ahhoz képest elég szép a kiejtésed is. Most költözöl ide?

- Igen a nyárra mivel Magyarországon lakom de félig koreai vagyok ezért beszélem a nyelvet aminek előnye van otthon a káromkodás terén.-motyogtam el a mondat utolsó részét de ő hallotta és elnevette magát majd a lift ajtó ki is nyílt és egy kis halba értünk.

- Az én szobám a 224-es ha esetleg kell valami segítség vagy csak szimplán egy tea bátran ugorj be amúgy a nevem Choi Kwang Jae - nyújtotta a kezét.

- Yon Lara de csak Yorának szoktak szólítani.

- Akkor viszlát legközelebb Yora. - intett majd elindult az ellenkező irányba. Az én szobám ajtaja már nyitva volt de előtte adtam egy kis borravalót a fiúnak majd elment. Mikor befordultam a szobába egy hatalmas nappali tárult elém aminek nagy ablakai voltak, ahonnan ráláttam a városra. Gyönyörű volt. Tovább nézelődtem majd megpillantottam a konyhát ami a nappalitól csak egy pult választott el. A konyha melletti folyosón volt egy kis lépcső majd két szemközti és egy velem szembeni ajtót láttam meg. Benyitottam a jobb oldaliba ahol a fürdő volt majd a mellette lévőbe ami a hálószoba egy hatalmas nagy ággyal egy wardorbe fotelek és egy asztal volt. A harmadik szoba ajtaja nem nyílt hiába rángattam. Talán csak különleges kérésekre nyitják ki. Visszamentem a nappaliba és a kanapéra vetettem magam. Végre itt. El sem hiszem. A telefonom pittyegett.

Hyorin: Jelentést kérek!:)

Yora: Egyszerűen elképesztő!

5.rész

Sziasztok! :) Nos igen már nagyon nagyon nagyon régen nem raktunk ki semmit de elég sok minden jött közbe. De sose felejtettem el , mindig írosgattam a jegyzetembe és most egy nem a legérdekesebb , mondhatni egy átvezető rész keveredett ki belőle. Remélem tetszeni fog és kérlek jelezzétek ha valami elcsúszott vagy csak szimplán a véleményeteket. Minden megjegyzésnek nagyon örülök. :)....és ígérem hogy megpróbálok nem kéthónaponta frissíteni. :D Jó szórakozást !!

~Soo Nah ~

Még mindig alig tudtam elhinni hogy Jeon Guk csak azért jött hogy elvigyen. Valahogy nem néztem ki belőle hogy csak azért ,hogy az öccse angolt tudjon tanulni elmegy a tanárért .De ezzel a tettel ugrott egyet a szememben .Nem mintha eddig olyan rossz véleményem lett volna róla de totál bunkó volt néha. Csak némán ültünk a kocsiba míg végül megtörte a csendet.

 - És hogy van a barátod?- tette fel a kérdést váratlanul. Mostanában mindig ezzel jön. Nem szeretek hazudni de ebbe már nyakig benne vagyok. Talán maradjon így is.

- Hmm jól .Nincs vele semmi különösebb .- mondtam elharapva a mondatot .Erre nem válaszolt semmit .Az út további részében csak ültünk és egy szót sem szóltunk. Mikor a hotel parkolójába értünk kiszálltunk a kocsiba és mentünk a lifthez. Perc várakozás után a liftajtó ki is nyílt és egy nő jött ki. Ugyan az a nő akit akkor láttam amikor Jeon Guk a liftben nézegette nem takart testrészeit.

 -Üdvözlöm Kwon asszony! -hajolt Jeon Guk amire én sem tettem másként. A nő csak bólintott majd egy kacér mosolyt vetve a fiúra tovább ment. Igazából elég furcsának találtam mivel a nő nem volt fiatal sőt nálunk jóval idősebb. De nem kérdeztem rá végülis nem az én dolgom. Beszálltunk a liftbe és egészen a bejárati ajtóig némák voltunk.

 -Nona! - kiáltott Myung Guk. - már azt hittem nem is jösz. Hyung csak annyit mondott, hogy késni fogsz. - szóval nem mondta el Jeon Guk hogy szimplán béna voltam ezért lekéstem a buszt. Rámosolyogtam a fiatalabbra majd beljebb mentünk .A fiúk szülei nem voltak itthon. Myung Gukkal ismét a nappali asztalához telepedtünk le és előszedtük a tanuláshoz szükséges holmikat.

-Noona fent hagytam a füzetem mindjárt jövök.-sietett az emeletre a kisfiú. Jeon Guk eközben ott mélázott felettem az angol tesztet nézve.

-Ez lenne a teszt amit írtál?? Chh- mondta fejét forgatva.

-Hé! Talán nem a te szinted de Myung Guknak tökéletesen elég .- mondtam rá se nézve .Ő továbbra sem tágított és letelepedett mellém. Előkapott egy ceruzát és elkezdte kitölteni a tesztet .Csak tágra nyílt szemekkel bámultam majd észbe kaptam és ki akartam szedni a dolgozatot a kezéből de ő gyorsabb volt és elrántotta mire én a nagy lendülettől ráestem. Nem is kell mondani mind a ketten nagyon meglepődtünk hogy alig pár centire voltunk egymástól.

 -Ennyire szeretsz rámmászni? - jött az orbitálisan nagyképű kérdés amit egy széles mosoly kísért. Nekem sem kellett több egyből felkeltem róla és a tesztet mostmár megszerezve ültem vissza az asztalhoz hang nélkül . Eközben Myung Guk is megérkezett és elkezdtük a tanulást. Egész végig ott ült Jeon Guk. Kezdetben nem zavart majd mikor beleszólt mindig a tanulásba elegem lett.

 -Áhh komolyan miért nem tudsz csendben ülni!! - tört ki belőlem-ha ennyire szómenésed van menj inkább a szomszéd ahjummához ő is mindig csak beszél. - mind a két fiú meglepetten nézett rám. Sajnáltam hogy ennyire hagytam hogy felbosszantson de ez már tűrhetetlen volt.

 -Nyugi csak azt akarom hogy Myung Guk megtanuljon angolul. Nem téged akartalak bosszantani csak ha már lúd akkor legyen kövér. Tanuljon meg normálisan angolul. Nem tehet róla hogy te tanítod.- mutatott a tesztem felé.

 -Ohh ha te annyira jól tudsz beszélni akkor hajrá,tanítsd!De csak azután miután anyukád kidob a „tanári” állásomból!- álltam fel mérgesen.

 -Meg is fogom tanítani sőt annyira jó lesz hogy ő fog téged tanítani .- itt betelt a pohár. Elkezdtem összeszedni a cuccaimat hogy elmenjek de akkor Myung Guk megállított.

-Eun Jin ne menj!Én tőled akarok tanulni. - mondta a kisfiú.Egy percre megálltam és átgondoltam hiszen csak magammal tolok ki és neki okozok örömöt. Egy pillanatást sem vetve Jeon Gukra visszaültünk az asztalhoz és folytattuk. Egészen sokáig húzódott de minden jól ment.

 -Nos akkor találkozzunk pénteken!- mentem ki az ajtójukon .Jeon Guk már rég felment a szobájába így nem volt annyira kínos a búcsú.

 -Vigyázz magadra Noona! - köszönt majd bezárta az ajtót. A lift felé haladtam majd ismét megláttam Kwon asszonyt ahogy szintén a lifthez ment. A hölgy most is elegáns volt mint mindig. Óvatosan bólintottam neki majd beszálltam a liftbe.  Nem zavartatta magát és úgy nézett rajtam végig mintha még soha nem látott volna 17 éves lányt. Kínos volt de nem mertem szólni de nem is kellett.

-Szóval végre Jeon Guk is szerzett barátnőt.- szólalt meg váratlanul de jobban meglepődtem attól amit mondott.

 -Ohhh nem nem!Én Myung Guk angoltanára vagyok. - hadakoztam. Furcs hogy ezt mondta. Azt hittem hogy Jeon Guk halomszámra hordja fel a nőit.

-Tényleg?Te angolt tanítasz?- mondta csodálkozva mire én csak bólintottam.

-Nos ez nagyon jó mivel akár tolmács is lehetsz. Ha az életkorod is megfelelő már dolgozhatsz is...-mondta volna tovább mire kinyílt a lift ajtó és mindketten kisétáltunk . Nem értettem a téma felhozatatlát. Miért lennék én tolmács vagy bármi más? -örültem a találkozásnak öhmm....- mondta nevemet talagatva .

-Eun Jin.Park Eun Jin. -böktem ki végül. -Részemről volt szerencse. -hajoltam meg mire a nő fejét felemelve sietett ki az épület parkolójába .Furcsa volt hogy egy ilyen nő megszólít egy magamfajta lányt akiről lerí hogy nem gazdag. Ráadásul ez a barátnő dolog? Nem tudom honnan szedte de semmi valóság alapja nincs. A kijárat felé haladtam hogy végre haza mehessek. Elég fáradt voltam ráadásul holnap meg suli. Talán apa otthon főzött valami finomat ami kiegyenlíti a fáradtságom. De mikor beértem a házba mintha senki sem lett volna otthon. Sötét volt és csak egy halvány fényt láttam apa szobájából. Remek. Bizonyára elaludt tévézés közben. Akkor eszek egy szendvicset az elég lesz talán. Szerencsére még találtam hozzá dolgokat de ahogy elnéztem a hűtő tartalmát talán el kell mennem bevásárolni. Szépen megettem a vacsorám majd egy fürdő után ágyba bújtam.

                                                                            ***

 Másnap reggel a szokásos készülődési rituálé után elindultam a suliba. Mikor kiléptem az ajtón Dong Hyunt láttam meg ahogy a házunk előtt állt .Volt egy sejtésem hogy most mi következik.

 -Jó reggelt.- köszöntem mint aki mit sem sejt.

-Neked is. -piszkálta homlokát mint ahogy szokta amikor kérni akar valamit.

 -Mi szél hozott?- húztam még egy kicsit de a fiú láthatóan nagyon restelte.

 -Csak el akarlak vinni suliba .- mondta végül. Suliba?Ugyan .Mikor volt már ilyen.

 -Ne fáradj nemsokára itt a buszom. - mondtam majd indultam volna a megálló felé mire hangjával megállított.

-Gyere kérlek ha már eljöttem. - mondta még mindig nem a lényeget.

-Nem fontos tényleg.7 perc és itt a busz –mondtam .Na most már mond ki!

-De..de..- dadogott.

- Ugyan már Dong Hyun ne csináld. Inkább mond hogy mikor készüljek el ma és mehetünk. - keltem ki az utca kellős közepén de a fiún látható volt a megkönnyebbülés.

 -Úgy van aranyom!Ha a férfi nem akarja neked kell irányítani. - szólt a szomszéd ahjumma már megint mire mi csak nevettünk.

-5-kor itt leszek.-mosolygott. Én is elmosolyodtam majd az órámra néztem. Már csak 3 perc. Ez már elúszott.

-Francba- dühöngtem hangosan. Dong Hyun értette a dolgot így csak közelebb lépett.

 -Mondtam hogy elviszlek-vágta a kezembe a motorossisakot .Szinte már a bátyámmá vált a szemembe annyit gondoskodott rólam és rengetegszer húzott már ki apa haragja alól. Az egyik olyan embernek tartom akiben a legjobban megbízom . Ígyhát felvettem a sisakot,felültem a motorra és elindultunk. A hideg őszi szél így még jobban megtette a hatását az így is alig öltözött kinézetemnek. Mikor megérkeztünk szinte jégcsapnak éreztem az egész testem. Óvatosan leszálltam a motorról szoknyám és hajamat igazgatva.

 -Nos köszönöm.5-kor gyere az étteremhez mivel ma dolgoznom is kell .- mondtam mire ő bólintott majd elköszönt. Éppen indultam be a suliba mikor 4 lány az utam álltal .Nem a legszebb arcúak voltak de annál inkább méregettek szemeikkel és gúnyos tekintetüket rám-rám szegezték.

 -Te lennél Park Eun Jin? - kérdezte a legszembetűnő kinézetű lány. Mintha már láttam volna valahol. Én továbbra is csak álltam és vártam hogy vajon mit akarnak.

-Nyugi Unni te szebb vagy mint ez stréber-szólt a szemüveges.

-Jahh nem is értem hogy Oppa mit eszik rajta.- mondták már a többiek is a magukét amiből nem értettem semmit. Stréber?Milyen Oppa?? Egyetlen egy lány nem szólt semmit aki csak a háttérben nézett aggodalmas arcal. Ő volt a legszebb közülük bár a tekintete nagyon is fájdalmas volt.

 -Hagyjátok békén?- szólalt meg az ismerős hang. A lányok mint egy folyosó szétnyíltak Jeon Guk előtt aki felém haladt.

 -Mégis mit jelentsen ez Oppa?- kérdezte a  fővezér .Jeon Guk erre nem is reagált csak elém állt és kérdően nézett amire nem tudtam választ adni.

-A szüleid nem örülnének ha megtudnák hogy egy ilyen szerencsétlennel jársz.- folytatta meg mindig a lány amire már én sem voltam rest.

-Szerencsétlen?Pff ha én az vagyok téged meg sem tudlak nevezni. Bár az arcod alapján ki tudom találni hogy te bizony rendesen át vagy szabva. - fakadtam ki mire a körülöttem lévő emberek mindegyike tátott szájjal bámult rám csak Jeon Guk mosolyodott el.

 -Te kis koszos stréber. Hogy mersze ilyet mondani?Tudod te kivel beszélsz?- emelte fel a hangját mire én is válaszolni készültem de Jeon Guk megragadta kezem és elhúzott az ördögi körből. Meg nem állt addig míg az osztályomhoz nem értünk ott pedig kiráncigáltam kezemet az övé közül .

-Ez mégis mit jelentsen?- kérdeztem még mindig mit sem értve az udvari jelenetből.

 -Nem fontos. A lényeg hogy kerüld el azt a csapatot. - mondta válaszként.

-De mégis mi közöm van hozzájuk?Nem értem. Magyarázd el!- parancsoltam rá de a csengő megmentette a magyarázkodástól és szó nélkül megfordult és elment.

-Hyaaaa!- kiabáltam de ő csak haladt tovább. Nagyszerű. Anélkül szereztem ellenséget hogy tudnám miért is vesztek velem össze. Kénytelen voltam lenyelni a tényt hogy nem tudok semmit így szépen beballagtam a terembe és leültem .Matekórán sem tudtam igazán figyelni mivel az egyik lány a négyesből, aki egy szót sem szólt, egész órán csak bámult. Próbáltam figyelmen kívül hagyni de azért mindenki tudja hogy ilyenkor nem lehet koncentrálni. Csengő után egyből a könyvtárba indultam. Amint kiléptem az ajtón a bámuló lány megállított.

-Eun Jin, beszélhetnénk-szólt szelíden a rövid barna hajú lány aki kinézetéből ítélve nem igazán soroltam volna a rosszakhoz. Nem tudtam mit akar. Megölni vagy csak megverni. Mindenesetre azt helyet választottam beszélgetésre ahova amúgy is indultam. Ha bármi baj lenne a könyvtáros nénike megvéd. Ígyhát bólintottam és elindultunk a könyvtárba .A legteremcentrikusabb ülőhelyet választottam. Körülnéztem hogy itt vannak e a többiek de sehol senki....egyenlőre.

-Szóval először is a nevem Lee Yoon Hee és igen sajnos annak a négyesnek a tagja vagyok. -itt felütöttem a fejem. Sajnos?De a lányon is látszott hogy komolyan gondolja .- tudom hogy most furcsán fog hangzani de segíteni akarok neked .- na itt aztán tényleg valami készül. Az előbb még ott állt az ördögöknél és most segíteni akar?

 -Igazad van ez tényleg furcsa.- vágtam rá nem túl barátságosan amire a lány lehajtotta fejét. -és mégis miért akarsz segíteni?- kérdeztem.

 -Tudod hogy miért támadtunk rád?

 -Fogalmam sincs.-adtam rá az egyértelmű választ.

 -Hee Ra,a négyes vezetője, 2 évig járt a barátoddal Jeon Gukkal aki...-és itt félbe szakítottam.

 -Barátom??Nem nem nem.Csak egy ismerős.- mondtam dacosan mire a lány nagyot nézett.

-Komolyan?Hiszen akkor...-dadogta.-akkor Hee Ra féltékenységi hadjárata ellened hiába van. -mondta rémülten.

 -Hadjárata? -a lány ekkor összeszedte gondolatait és közelebb hajolt.

 -Figyelj!Én tényleg segíteni akarok csak tartsd titokban hogy egyáltalán szóba álltam veled. Minden nap második szünetbe itt találkozunk .- állt fel az asztaltól de én megfogtam a karját.

-De miért akarsz segíteni?- kérdeztem.

-Mert emlékeztetsz valakire. - ezzel pedig el is ment engem pedig még mindig a tudatlanságban hagyva.