3. rész

 Sziasztok^^

Elkezdődött a suli mindenkinek így most már én is elfoglaltabb vagyok de megpróbálok gyakran frissítgetni. Ez a rész kicsit nem úgy sikerült mint ahogy terveztem de remélem így is tetszeni fog.

Az iskolához pedig kitartást! :) Én már számolom vissza a napokat a tavaszi szünetig. :DD

~Soo Nah~

Reggel 11-kor már elkészülten ültem a szobámban. Egy ing volt rajtam beletűrve kedvenc harang alakú szoknyámba. Hajamba csak egy hajráf volt.  Ekkor hirtelen meghallottam hogy Dong Hyun kiabál az ablakom alatt jelezve, hogy osonjak  ki.. Ez azért kellett, hogy apa ne tudja meg az egészet. Szerintem a tudomása lenne róla két lehetséges opció létezne: 1. nagyot nézne majd Dong Hyunt fiává fogadná és hozzá adna feleségül. 2.ismét csak nagyot nézne majd engem padlósikálásra és szobafogságra ítélne életem végéig, míg Dong Hyunt páros lábbal penderítené ki a kifőzdéből. Szóval jobb ha nem tudja meg. Kiosontam a házból szerencsére, apa nem volt kint, majd apró, halk léptekkel mentem a kocsi felé hogy még Kim néni se hallja meg mert akkor aztán oda minden.

- Huh csinos vagy Eun Jin!- mondta a fiú. Az ilyen bókot nem igazán vettem komolyan de mindig jól esett.

- Köszönöm.- jöttem zavarba. .- És most melyik étterem lesz a helyszín??- kérdeztem. Mindig más-más étteremben vagyunk , de így legalább bejárhatom az összeset ami itt csak előfordul.

-A Beastier szálloda!Apának valami barátja ott a fejes így meghívott minket. -mondta majd nyitotta kocsija ajtaját.

- Remek .Mire végzünk az össze éttermet kijárom!- jegyeztem meg amire ő felnevetett. Útközben ecsetelte Dong Hyun hogy mi az amiről szabad és amiről nem beszélnem . Én persze lelkesen bólogattam mivel szinte mindig ugyan az csak egy két dolog ami az újdonság.Mikor odaértünk kedvesen kinyitották a kocsi ajtaját és egy jól begyakorolt köszöntőt kántált el a hoszteszfiú.

- Akkor kész vagy Yobo?- kérdezte Dong Hyun mire egy magabiztos fejbiccentéssel jeleztem neki .Mikor beléptem egy ismerős érzés fogott el. Mintha már jártam volna itt. Nem törődve ezzel az étterem felé vettük az irányt. Már mindenki az asztalnál ült és mikor megláttak egyszerre hangzott el a köszönés.

- Szia Eun Jin!- nyögték szinte kórusban. Meghajoltam majd leültem.

- Eun Jin! Hát még mindig el tudod viselni a fiam?- kérdezte az asztalfőnél ülő apa. Hyun papa mindig is aranyos volt, bár nagyon büszke. Főleg a fiaira. Így esett meg az hogy Dong Hyun sem akart csalódást okozni. Így próbáltam őt mindig a legjobb színben feltüntetni.

- Ugyan, vele igazán egyszerű lenni!- mondtam hatalmas mosollyal az arcomon mire a többiek száját csak egy "ohhh"hagyta el .A következő óra nagyon vidáman telt el. Ezért is szerettem itt lenni mert ez egy hatalmas család és mindig is tagja akartam lenni egy ilyen közösségnek. Apának persze sosem panaszkodtam mert mindent megtesz értem de azért mindig is vágytam egy ilyen nagy családra teli testvérekkel és egy..egy.. anyával. Bár inkább ezt még magamnak sem ismertem be soha. Azt sem tudtam elképzelni hogy hogy lehet ilyen nő az anyám. Igaz nem ismerem de nekem épp elég ok hogy csak úgy lecserélt minket egy gazdagabb férfire .Végül is addig-addig agyaltam ezen hogy jobbnak véltem inkább gyorsan lehűteni magam még úrrá nem lesz rajtam.

- Ha nem baj most kimegyek a mosdóba  .- mondtam majd felálltam. ökölbe szorított kézzel sétáltam el az asztaltól. Igazából azt se tudtam, hogy merre megyek csak egy mosdót akartam találni. A rengeteg ajtó és tábla közepette eltévedtem majd egyszer csak megláttam merre is van a helyes irány. Elindultam felé mikor valaki karomnál fogva megragadott és maga felé fordított.

- Te mit keresel itt Panda?- állt velem szembe Jeon Guk. Egy pillanatig én sem tudtam mozogni a meglepettségtől míg végre rájöttem. Hát persze !Ez az a szálloda ahol ő is lakik. Talán azért nem ismertem meg mert mi most a főbejáratánál jöttünk be. Eme nagy felfedezés után viszont azon kellett törni az agyam, hogy mit találjak ki miért vagyok itt? Csak nem mondhattam, hogy a haverom állbarátnőjeként szépítek itt mindent.

- Hát..öhm...csak- nem jutott eszembe semmi. De az igazat sem akartam elárulni. - Mi közöd hozzá?-vágtam rá a legjobb ötletemként. Ő erre közelebb lépett mire én hátráltam és ezt addig folytattuk még végre a falhoz nem préselt. Egy pillanatra csak visszafojtott lélegzettel álltam rá se nézve.

- Mivel ez az én...- kezdte de nem tudta befejezni mert Dong Hyun épp akkor jött . A legjobbkor.

- Eun Jin!Már azt hittem elvesztél. Gyere menjünk vissza az asztalhoz!- mondta a fiú miközben arcán a „vajonmifolyikitt” kifejezés ült. .Jeon Guk felvont szemöldökkel méregette a másik fiút .

- Micsoda barátod van!- mondta gúnyosan zsebre dugott kézzel. Még ilyenkor is bosszant. Jobbnak láttam inkább gyorsan elmenni mielőtt bármi kárt is tennék a fiúban mert neki már tényleg nem sok kellett.

- Menjünk!- vetettem egy mérges pillantást Jeon Gukra majd toltam magam előtt Dong Hyunt ott hagyva őt. Nagy léptekkel haladtunk vissza.

- Ki volt az a srác? - kérdezte rám se nézve. Legszívesebben nem válaszoltam volna de nem akartam, hogy lássa mennyire ki tud hozzni a sodromból ez a bunkó.

- Nem fontos csak egy ismerős .- mondtam hajamat megigazítva. Visszaültünk az asztalhoz és tovább folytattuk a beszélgetést. Kicsit felzaklatott a találkozás de próbáltam visszatérni a kedves barátnő szerephez. Már épp indulni készültünk amikor egy öltönyös magas idősödő férfi jött oda csapatunkhoz. Igazán kedves arca volt bár az ilyen jellegű férfiaktól kicsit megüt a frász, mert a legtöbbje nem becsületes. Mindezek ellenére csak aranyosan mosolyogtam rá.Dong Hyun apja nagy örömmel üdvözölte majd nekünk is bemutatta.

- Eun Jin bemutatom neked a Beaster szálloda tulajdonosát, Kwon Ji Subot.- hajoltam meg.

- Örvendek!Park Eun Jin,Dong Hyun barátnője .- mutatkoztam be. A férfi ekkor alaposan szemügyre vett. Tekintetéből nem tudtam kivenni hogy pontosan milyennek és lát de ekkor nevetése egy kicsit megnyugtatott.

- Én is.- veregette meg vállam- Szerencsés vagy Dong Hyun. Bárcsak az én fiamnak is ilyen barátnője lenne .- mondta amitől arcom vörösre változott.

- Nos köszönjük Kwon úr az ebédet de mi megyünk is,igaz Eun Jin? - szólt Dong Hyun. Még az előző bók hatása alatt voltam de a fiú bökésére felébredtem és rábólíntottam majd mind a ketten elköszöntünk és mentünk.

                                                                              ***

A nap további részét otthon töltöttem. Zenét hallgattam házit írtam valamint egy 10 kérdéses dolgozatot Myung Guknak. Már majdnem befejeztem mikor kopogtattak az ajtómon.

- Tessék szabad-szóltam.

- Eun Jin!- nyitott be apa .- El kell menned a közértbe!Lee bácsikád átjön és semmi ital vagy ennivaló sincs itthon. - nyújtotta felém a pénzt. - Hozd kérlek minél hamarabb!- mondta majd el is ment. Semmi kedvem sem volt elmenni, csak itthon pihenni és lazítani akartam. De mivel más választásom nem volt felvettem egy nadrágot és egy pólót majd kabátot és végül a nagy vastag sálam majd elindultam a 7 sarokra lévő közértbe. Nem is volt kérdéses hogy busszal megyek. Felszálltam a legelső buszra és vártam, hogy a megfelelő irányba vigyen. Leszálltam majd még egy utcát kellett sétálnom. Ahhoz a padhoz közeledtem, ahol először találkoztam Jeon Gukkal és meglepve láttam, hogy most is ott ült .Ezt nem hiszem el! A mai találkozó után nem igazán volt gyomrom ahhoz, hogy lássam más útvonalat pedig nem tudtam úgy, hogy ne lásson meg. Így elhaladtam mellette, mint aki nem is tudja hogy ő az,de ő kiszúrt.

- Nocsak Panda...ohh nem is Eun Jin igaz?- mutatott felém amire én nem is mondtam semmit . -Merre mész ilyen későn?- most mondjam meg vagy ne? Mi van ha majd követni akar? Áhh miért akarna. Annál ő százszor lustább lehet.

- Csak a közértbe. Apának kell néhány dolog. - dugtam zsebre a kezem.

- Ilyen későn?Nem hagyhatom hogy egyedül menj .- állt fel a padról. Agyamban forgattam a jobbnál jobb érveket hogy miért ne kísérjen el míg a legjobbat és leglogikusabbat vetettem be.

- Jeon Guk csak fél 6 van. Ez még nem késő. Nagy lány vagyok egyedül is menni fog. - mondtam majd elindultam de ő utánam jött. - Mondom ! Egyedül is megy.

- Most jutott eszembe hogy nekem is kell pár dolog úgyhogy megyek én is. - mondta diadalmasan. Sakk matt. Így hát együtt indultunk el vásárolni. Eleinte nem nagyon szóltunk egymáshoz majd Jeon Guk megtörte a jeget.

-A barátod miért nem kísért el?- kérdezte előre bámulva.

- Nem kell neki mindenhová elkísérnie. -kamuztam- ha baj van én is meg tudom magam védeni de ha nagyon kell akkor ő is jön.

- Láttam őt és nem úgy tűnik mint aki bármikor is meg tudna védeni.- forgatta szemét. Komolyan ez a fiú feszegeti a határokat.

- Hahh...mintha te megtudnál. Hidd el ő igazán erős .- gondoltam arra amikor a befőttes üvegemet adtam oda hogy bontsa ki. Már ez nagy erőnek számít mivel én nem tudom kibontani. Bár Dong Hyun már másban is megmutatta hogy nem átlagosak izmai.

- Nem ismersz úgyhogy ne ítélkezz!-komolyodott el.

- Te keszted ócsárolni a bará...- gondolkodtam el. Hisz ez egy orbitális nagy hazugság. De így legalább fedett vagyok néhány szempontból. -a barátomat!- fejeztem be. Ő rám se nézett csak egy sóhaj hagyta el a száját. Közben megérkeztünk a közértbe. Nem igazán tudtam hogy mit vegyek .Egy ideig csak nézelődtem a rengeteg választék között. Láthatóan Jeon Guk már unta a banánt.

- Miért nem bírsz már választani!!Csak pia és valami rágcsa kell nem?- mondta a kosaramba pakolva 4 üveg sojut és 3 csomag talán kekszet??.

- Igazad van .A soju oké de a keksz??? Nem tudom Lee bácsi mennyire szereti.-jutott eszembe a tény hogy az ő foga nem tudom hogy mennyire bírná ki a keksz megevésével járó megerőltetést, mivel már rengetegszer láttam őt almát enni és nem a legjobb látvány mikor nem az almát hanem a fogát veszi ki a szájából.

- Akkor most Lee bácsi megszereti!- pakolt oda még egy csomag kekszet.

- Na jó. De a legfontosabb kimaradt!- szaladtam a másik sorba és két csomag ramennel és gumicukorral tértem vissza .- Soha sem hagyom ki ha Lee bácsi vagy valaki jön mert akkor tudom hogy apa nem főz és sokáig maradnak így kell valami amin addig megélek. - tettem a kosárba .Jeon Guk csak nevetett majd hajamat megborzolva tolta a kosarat a kasszához. Mikor pakoltuk kifelé az árut megláttam az újfajta Zzing cukrot. Már rég meg akartam kóstolni de elég drága úgyhogy még nem szántam magam arra hogy a zsebpénzem ráköltsem. Ezért kivettem és elindultam hogy visszarakjam de Jeon Guk kivette a kezemből.

- Ez nekem kell.- mondta. Egy percig csak álltam. Szerencsés. Én még csorgathattam a nyálam rá. –Vegyél magadnak ha ennyire kell.- mondta és visszatette a kosárba.

- Nem kell nem szeretem ezt a fajtát.- emeltem meg arcom majd a hisztit félretéve végül kifizettük az árut majd a két nagy szatyorért nyúltam és felvettem.

- Mehetünk!- mondtam de Jeon Guk odasétált és kivette a kezemből a szatyrokat.

- Csak nem gondolod hogy te fogod cipelni?Látod! Egy erős férfi mikre nem képes!- mosolygott majd haladt előttem.

- Méghogy férfi...- dünnyögtem .Már egészen sötét volt így a levegő is lehűlt. Összébb húztam magamon a kabátot és úgy követtem Jeon Gukot. A sötétben csak a fény csillant meg fekete haján ami mint mindig tökéletesen be volt állítva. A sál a nyakában a száját is takarta ami jól állt a barna kapucnis kabátjához. Talán már túl jóképű volt. Ohh nem....itt hagyjam abba!Ő nem olyan akit szerethetek. Nem is tudnám természetétől fogva.

- Mi olyan érdekes rajtam?- állt meg előttem és kérdően tekintett rám. Jesszus ennyire megfeletkeztem magamról.

- Semmi, mi lenne?- tereltem közben idegesen helyeztem át testsúlyom egyik lábamról a másikra.

- Tudom hogy jól nézek ki de ilyenkor inkább az utat figyeld. - mosolyt vetett arcára majd haladt tovább. Talán amikor elemeztem nem tettem arról említést hogy az egoja felér minden sármjával. Ezután próbáltam csak az utat bámulni és csak akkor néztem rá amikor hozzám szólt. Nemsokára haza is érkeztünk. Egészen a bejárati ajtóig kísért onnan pedig átvettem a szatyrokat.

- Nos nagyon szépen köszönöm a segítséged .- meghajoltam egy kicsit. Próbáltam nem nagy zajt csapni Kim néni és apa miatt. Huhh mi lenne itt…..

- Ugyan. Nekünk ez a feladatunk. Bár az izmaim lehet fájni fognak holnap úgyhogy egy maszázs a legkevesebb. - nevetett ugyanazzal a csábos mosollyal.

- Szerintem elég sok lány vállalná ezt a feladatot úgyhogy meghagyom nekik.

- De én tőled szeretném és be is fogom hajtani. De most akkor megyek is. Hétfőn találkozunk .- fordult meg és elhaladt. Ez a fiú....csak tudnám mi kavarog most bennem és azt hogy ő mit akar tőlem .Kinyitottam az ajtót és beléptem de az ebédlő üres volt.

- Apa !!!Itthon vagyok!- kiabáltam de senki sem válaszolt. Akkor közelebb léptem az asztalhoz amin egy cetli volt.

"Eun Jin. Elmentünk Lee bácsival a többiekhez .Hívd át Jo Kwont és egyétek meg amit vettél ne maradjon rám. Majd jövök."

Nagyszerű!Feleslegesen fagyoskodtam és sétáltam annyit. De akkor most hívjam át Jo Kwont?Nem mert tuti rám mászna. Amikor Dong Hyun beteg volt ő helyettesítette a kifőzdében és amikor hátra mentem a raktárba utánam jött és elkezdett puhatolózni hogy mennyire tetszem neki és szeretne egy csókot tőlem. Abban a pillanatban elfutottam onnan és nem mentem hátra egyedül míg ő ott volt.

De akkor mit csináljak? Fordultam az ajtó felé és hirtelen eszembe ötlött.

-Megvan! Jeon Guk!