2.rész

Sziasztok^^
Huhh hát mivel már nagyon sok részt megírtam ezért kicsit sűrűbben tudok kirakosgatni. Ez most nem éppen a leghosszabb de próbáltam úgy szétválogatni a részeket hogy mindig legyen miért várni a következőt. :) Hahi :3
Jó olvasást ^^
~Soo Nah~

- Szia Eun Jin!- köszönt Dong Hyun a pult mögül. Intettem neki majd hátra mentem apához. Ilyenkor nem voltak sokan. Ez amolyan vihar előtti csend mivel péntek van és este sokan özönlenek be.

- Szia apa! Ráérsz?- kérdeztem óvatosan.

- Persze mond csak!- mutatott az asztalhoz hogy üljünk le.

- Nos ,úgy tűnik lesz egy mellékállásom. - vágtam is bele. Apa egyenlőre nem tudta hová tenni a dolgokat ,de miután elmeséltem neki mindent egy kis mosolyt véltem felfedezni az arcán.

- Nem rossz. De szükségem van rád itt is. Tudod hogy nem nagyon engedhetjük meg ezt magunknak.

- Apa...tudom, hogy nehéz de kérlek! Ki tudja ,lehet hogy hasznunk is lesz belőle és nekem is nagy tapasztalat  !- néztem kérlelően rá. Egy kis gondolkozás után közölte velem döntését.

- Kössünk alkut!Heti kétszer mehetsz el és amit keresel elteszed. Ha nem tetszik a tanárosdi minden visszaáll ugyan így. Rendben?- mondta. Maga a megváltás. Akartam ezt a melót, mert így azt tudom csinálni ,amit szeretek és segítek apának is.

- Rendben van!- mondtam- De ma is el kell mennem .- szívtam be alsó ajkam a válaszra várva.

- Menj!De ne maradj soká! Addig behívom azt a szomszéd Kwon Joo gyereket .Úgyis szeretne pénzt keresni.-ugrottam és egy puszit nyomtam apának, majd indultam kifelé. El sem hiszem hogy megengedte , de ez is egy új kezdet számomra.

                                                                                           ***

A papírt, amire Jung tanár úr a címet írta, néztem már egy fél órája, de még mindig nem találtam. Ahhoz a padhoz értem ahol a múlt este voltam. Ezzel szemben egy szálloda állt ,de a cím viszont sehogy sem akart stimmelni. Mindenesetre megindultam befelé, hogy rákérdezzek. Éppen léptem volna befelé mikor valaki a ruhámnál fogva visszarántott.

- Hoho merre tartunk?- állt mellettem Jeon Guk. Ő most már tényleg mindenhol ott lesz?

- Miért mondanám el!- figyeltem be a szállodába. a fiúra rá se nézve.

- Értem .- indult volna, de megragadtam.

- Várj! Igazából ezt a címet keresem. Tudod hol van?- dugtam felé a papírt .Ő meredten bámult rá egy pillanatig, majd mosolyra húzta száját.

- Miért akarod te azt megtalálni?

- Nos, csak úgy. Legyen annyi elég, hogy jó okom van rá. – mondtam válaszként amir jeon Guk csak nevetett. Ennyire vicces?

- Elkísérlek .- mutatta kezével a bejáratot. Szó nélkül elfogadtam a segítséget mivel vesztenivalóm nincs. Bementem előre és amikor beléptem egy hatalmas fényűző hal tárult elém .Számat nem tudtam becsukni és akaratlanul néztem a tehetősebbnél tehetősebb embereket. Jeon Guk tovább irányított a lift felé. Beszálltunk és az utolsó pillanatban lépett be egy piros miniruhás hölgy 15 cm-es magassarkuban. Ezek az elitek? Egy megvető pillantást vetve rám megfordult és úgy vártuk hogy a lift elinduljon .Azonban Jeon Guk feltűnően bámultál a hölgy alig takart  fenekét .Fújjj ez annyira irritáló. Egy úriember eltekint de ő.....Ennél már csak az lenne taszítóbb ha nyálát is csorgatná. A hölgy hamarabb szállt ki .Jeon Guk mosolyogva bámult utána majd mikor rám nézett egy rosszalló pillantással jeleztem megvetésem, majd lesütötte szemét egy enyhe kacaj kiséretében.

- 15.emelet...ez lesz az!- kiáltott fel majd megindult kifelé .Egy hatalmas folyosó tárult elém, aminek két elágazása volt. Mi az elsőnél jobbra tértünk, ahol csupán egyetlen ajtó volt .Érdekesnek véltem, mivel az emeleten csak két ajtót láttam viszont, ahol a hölgy szállt le a folyosó tele volt ajtókkal. Megnéztem a címet és valóban ez volt az .Nem is gondoltam, hogy egy szállodába kell jönnöm. Fordultam volna Jeon Guk felé megköszöni a segítséget de ő akkorra már az ajtót nyitotta és bement. Nem értettem ,hogy tudott egy idegen lakásba betörni úgyhogy csak az ajtó előtt álltam a magyarázatra várva.

- Gyere be! Nem harapok. - kuncogott rám se nézve. Apró léptekkel haladtam be. Cipőmet letettem majd a nappaliba léptem. Hatalmas nagy ház volt. Igaz kissé rendetlen, de még így is elegáns volt.

- Nem értem. - álltam a nappali középén.

- Mit? - kérdezte a fiú  velem szembe állva.

- Ezt. Te mégis hogy jutottál be? Ezért nagyon meg fognak büntetni .- keltem ki magamból mire a fiú kezeimet fogva a szemembe nézett.

- Ha még nem esett le nagyokos, én itt lakom . - húzta száját mosolyra .Itt lakik? Ő? Tehát akkor ő lesz a tanítványom?Már perc múlva megráztam fejem és koncentráltam az igazi célomra amiért idejöttem.

- Nos akkor kezdhetjük a tanulást!- vágódtam le a kanapéra és szedegettem elő a cuccaim de a fiú még mindig állt és nézett.

- Talán van valami gond?- kérdeztem. Jeon Guk csak a tarkóját vakarta majd hirtelen két kezét mellém támasztotta a kanapéra .Szemeim kipattantak és visszafolytott lélegzettel vártam hogy mit akar.

-A tanár néni még mindig nem hajlandó elárulni a nevét?- közeledett felém. Nem tudtam mire számítsak.

- Nézd én tanítani jöttem nem holmi érettlen fiúk játékszerének .- ráncoltam meg homlokom,de ő még mindig csak közeledett.

- Csak meg akarom előlegezni a fizettséged .- hajolt még mindig .Nem tudtam menekülni így csak fejemet fordítottam el és vártam, hogy mit fog velem tenni. De hirtelen ajtó nyitásra lettünk figyelmesek.

- Hyung!- kiáltott egy kisfiú anyukája mellett. Jeon Guk azonnal leszállt rólam én pedig azonnal felpattantam fejemet lehajtva.

- Kisfiam!Mit jelentsen ez?Arra kértelek hogy ne hozz most ide senkit mert a tanár bármelyik percben megjöhet . - pakolt ki a konyhába a csinos alacsony termetű nő.

- Hyung ő a barátnőd?- kérdezte a fiú bátyját. Mi egyszerre fujtattunk és vágtuk rá a "nem" választ.

- Myung Guk , menj fel és ott várd a tanárt. - mondta az anya.

 - Igazából nem kell rá várnod. Jung tanár úr küldött .- mondtam a fiúra majd az anyára nézve. A néni ekkor abbahagyta amit csinált majd odajött hozzám. Kedves arca volt ezért nem nagyon tartottam tőle ,hogy most estleg le akar szidni.

- Ohh ez esetben üdvözöllek nálunk!JeonGuk és Myung Guk anyja vagyok. De szólíts csak Min néninek. - mosolygott

- Örvendek!Az én nevem Park Eun Jin.- hajoltam meg.

- Aha szóval ez a neved. Ez volt olyan nehéz elárulnod?- mondta Jeon Guk gúnyosan. Ekkor csak oldalba böktem, amin Myung Guk nevetett.

- Máris kedvellek Nona!Akkor várj itt és lehozom a füzetemet. - mondta majd szaladt is fel.

- Foglalj helyet kérlek!Készítek valamit nektek! Jeon Guk ,menj a szobádba tanulni!- parancsolt rá a fiúra .Ő egy pillantást vetett rám majd felment az emeletre. Myung Guk már hozta is a füzetét és leült mellém. A következő 2 órában nagyon jól telt a tanulás .Myung Guk nagyon okos és odaadóan tanult és figyelt rám. Min néni egy kis sütivel kedveskedett nekünk. Mikor 8 óra volt összepakoltunk és indulásra készültem.

- Akkor jó éjszakát .- hajoltam meg .- kedden találkozunk Myung Guk.- köszöntek v majd kiléptem az ajtón. Már épp a lift felé haladtam mikor Min néni utánam jött.

- Eun Jin!- kiáltott -A fizettség!- nyújtott felém egy borítékot .- ez az ehavi .- nem akartam elfogadni büszkeségemnél fogva de aztán apára gondoltam és arra hogy így könnyebb lesz ígyhát végül elfogadtam.

- Ne szégyeld Eun Jin! Tudom milyen helyzetben vagy és hidd el tudom milyen érzés.- hajtotta le a fejét-vigyázz magadra!- simogatta meg vállam majd elment. Kedves nő nem kétséges de nem szeretem ha tudják az anyagi hátterem .Néhány perc után ismét elindultam a lifthez. Nem volt ott senki rajtam kívül. Mikor kiértem a szállodába megcsapott a hideg őszi levegő. Sálamat jobban a nyakam köré tekerve indultam hazafelé a borítékot még mindig a kezembe fogva. Nem akartam megnézni a tartalmát inkább majd odaadom apának hadd kezdjen vele azt amit akar .De mikor ezt otthon tálaltam apának, ő nem így gondolta.

- Szó sem lehet róla!Ezt a pénzt eltesszük az egyetemre. - fogta a borítékot és a kivett pénzt egy csuporba tette. Nagyon meghatott hogy ennyire gondol rám és nem a saját hasznára fordítsa. Hiába volt néha zsémbes de ő akkor is a legjobb apa a világon .- Most pedig menj aludni! - ment a szobája felé.

- Jó éjt!- kiáltottam neki mire ő egy intéssel viszonozta .A szobám ablaka pont kilátást adott Szöul kicsi kivilágított részére .Pizsamámba öltözve ültem le az ablakom elé és néztem ki .Mindig elkápráztatott az esti fényáradat és ahogy az emberek még mindig járkáltak az utcákon más-más céllal. Ebből a világból telefonom csörgése ébresztett. Dong Hyun üzenetet küldött.

Dong Hyun :Eun Jin!Ismét szükségem van rád!Holnap nagy családi ebéd lesz egy étterembe. Kérlek 11-re legyél kész és érted megyek.

Na igen!És én már azt hittem pihenni fogok .Egyébként Dong Hyunnak én vagyok az "egy ebédes barátnője" mivel már a családba mindenki házas vagy van valakije ezért ő sem akar kimaradni és én vagyok a legkézenfekvőbb álbarátnő .Igazából viccesek szoktak lenni ezek az ebédek így hát nem bántam. Ezután már csak arra vágytam, hogy végre az ágyamba fekhessek és kipihenjem a hét fáradalmait.